Az én nagyszüleim engem de szeretnek,
minden bánatomban meg is segítenek.
Mindig segítettek, bármi baj volt velem,
ők tanítottak meg mindenre engemet.
Bármi rossz történik, rájuk számíthatok.
Nekem ez a legcsodálatosabb dolog.

Meleg nyári napra ébredtek Názáret lakói. A Nap nemrég hágott a látóhatár felé, még bátortalanul bontogatta sugarait, de a falu mesteremberei már talpon voltak. Köztük volt a falubeli ácsmester, József is. Ma is korán kelt, mert elindul a szomszéd faluba, egy házépítésnél segíteni.

Zaklatott voltam. Rettenetesen dühös az emberekre, akik részvétet nyilvánítottak nekem. Nem tudtam mit kezdeni a sajnálatukkal. Nekem attól még ugyanúgy fájt az elvesztése. Nem értettem, miért nem ordibál körülöttem mindenki. Kiabálni szerettem volna magával Istennel, hogy adja vissza nekünk. Ne legyen kegyetlen, mert nekem szükségem van arra a szerettemre, akit elvett tőlünk. Biztos voltam benne, hogy a világ kevesebb lett azáltal, hogy ő már nincs, és próbáltam megérteni az Atyát, tudni akartam, miért tette ezt.

Aztán apa, hisz ő az apa, visszavisz oda, arra a helyre, ahol először láttam bármit is ebből a világból. Végre találkozhatok anyuval, aki a levegőben tartva gyönyörködik bennem. Nagyon jó a levegőben lenni! Anya ekkor a kezére fektet, és úgy ringat. Ekkor már én is megnézem őt jobban. Nagyon szép arca van. Hosszú haja után akarok nyúlni, nagyon puha, finom haja van, játszani szeretnék vele. Apáé sokkal rövidebb, az övével nem fogok tudni játszani. Anya, most apával együtt újra imádkozni kezd Máriához. Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki az a Mária.

Testvérszervezetünk, a Katolikus Beteglátogató Szolgálat Alapítvány (Debrecen) filmje az önkéntes beteglátogatásról és klinikai lelkigondozásról.