VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Lelkigondozók az ország szívében
2017. június 25., vasárnap
Köszönöm, hogy élek
2017. június 25., vasárnap
1 / 5

Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!
2017. április 16.
„Wir haben keinen König”. Íme, volt és van Királyunk, fel­támadott. Velünk vagy, Aki a szívekben uralkodol, legyőzöd a sötétséget és jobbá teszed ezt az elszabadult világot. Add, hogy így legyen!


Emléktábla a meg nem születettek emlékére Salgótarjánban
2017. április 15.
2017. április 13-án, Nagyszerdán egy rövid ünnepség keretében került elhelyezésre kórházunk falán egy emléktábla, a meg nem születettekre emlékezve. A főigazgató úr köszöntőjében elhangzott, hogy a második olyan kórház vagyunk, ahol helyet kapott egy ilyen emlékhely, mert fontos az emberi élet védelme, az emberi élet méltósága.


Amikor egy beteg embert meglátogatsz, élettel ajándékozod meg!
2017. április 14.
Mi pedig egy rövid időre átvehettük az ő keresztjüket. Mindig feltesszük a kérdést, hogy ki kap és ki ad egy ilyen alkalomból a másiknak felbecsülhetetlen ajándékot! Most is kijelenthetjük, hogy megint mi kaptunk a betegektől tanítást, mégpedig arról, hogy milyen az igazi kereszt viselése, hordozása. Mi sokszor csak mondjuk, de ők, az itt élők cselekszik nap, mint nap, némán, csendben és belső békében!


Öt szál ibolyától Jézus szenvedéstörténetéig
2017. április 13.
Köszönet minden találkozásért a nagyböjti időszak alatt is, hiszen ezek a találkozások és beszélgetések, valamint lelki feltárulkozások jelzik, hogy ha sokszor nehezek is a magunk életével és személyiségével kapcsolatban a felfedezéseink, de él az emberekben ez a fajta lelki és spirituális többletigény, valamint az ünnepre készülődés minden apró kis momentumáért is hálásak tudnak lenni.


Húsvétra készülődő lelki délután a kistarcsai kórház betegeivel és dolgozóival
2017. április 11.
A keresztút felénél a hozzátartozók jelezték a beteg rokonuknak, hogy ők ezt nem várják végig, ők most haza mennek. A bácsi elengedte őket, majd magába roskadva ült egy darabig, majd a keresztút végén jelezte, hogy vigyük őt vissza a szobájába. Amikor kimentünk az ajtó elé, zokogni kezdett, hogy neki azt nagyon nehéz most megélnie, hogy azok, akik neki igazán fontosak egy óra hosszát se bírtak ki itt vele. Potyogtak a könnyei és nem bírt beszélni sem.


<<  (1-5) ... (6-10) (11-15) (16-20)(21-25) (26-30)  ... (201-204)   >>
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hir...
LINKEK

© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT