Testvérszervezetünk, a Katolikus Beteglátogató Szolgálat Alapítvány (Debrecen) filmje az önkéntes beteglátogatásról és klinikai lelkigondozásról.

Add úgy élnünk,
hogy az otthonunk templom legyen,
hogy a kórházi kórterem templom legyen,
hogy az idősek otthonának szobája, folyosója, konyhája templom legyen!
Add, hogy ne érezzük nyűgnek a keresztet, amit Te adtál nekünk, Uram!

Én újra ágyamban fekszem, hogy az emberi tudomány után a Te kezedre és szeretetedre bízzam életemet és gyógyulásomat. Most érzem, Istenem, hogy teljes felépülésem csak Tőled függ. Köszönöm, hogy a műtőasztalom felett, a kritikus percekben vigyázott reám a Te Lelked.

Akkor leborult a nyikorgó padra, ráborult a kopott fára, és sírt. Rázta a zokogás. Amikor valamiképpen össze tudta szedni magát, kitámolygott a templom elé. S hangosan kiszakadt belőle:
- Istenem, mit csináljak?

Én úgy mondom, „nyitott kézzel szeretni”. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.