„Megnyílott a Szép Mennyország drága arany kapuja,
Régen várta már a világ, mikor lesz már hajnala,
Kivirult az égi rózsa, földre szállt az Isten fia,
magas égből, Szentlélektől áldott lett Szűz Mária."

Nagyon furcsa volt úgy énekelni, hogy nem láttuk az embereket, mert nagy részük ágyban fekvő beteg, de éreztük, hogy angyalok serege vesz körül, akik velünk együtt énekelnek, és örvendeznek. Biztosan nem ez volt a legtökéletesebb zenélés, a gitárok ércesen pengtek a nagy hidegben, a hangunk is elcsúszott néha, mert nem volt hangosítás, de próbáltunk úgy énekelni, hogy minél több fülhöz, és szívhez eljusson. Reméljük sikerült! Felejthetetlen élmény volt, hosszú időre feltöltődtünk tőle!

Az idei év hozott lehetőséget a művészeteknek kibontakozni bőségesen. A művész és a közönség összekapcsolódása soha nem volt ennyire aktuális, ilyen mélységekig régen jutott le a mi nagy magyar közösségünk. Nem is élt a mi generációnk még ekkora szomjúságot a szép, az igaz és a magasztos iránt.

Nehéz napok vannak mögöttünk, s előttünk is, mégis ebben a nehéz helyzetben, kórházunk udvarán áll egy betlehem. Azok a betegek, dolgozók, akik adventben, de a karácsonyi időben is bent lesznek a kórházban, ha az udvarra kinéznek, kimennek, láthatják a Szent Családot. Reménykedem benne, hogy ahányszor ránézünk, eszünkbe jut, mekkora ajándékot kaptunk a Megváltó személyében. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta..." (Jn3,16) Nagyon sok erőt és áldást kívánunk az egészségügyben dolgozóknak!

Közel kétszázan vannak azok az új segítőink, akik azzal mutatják meg szeretetüket, támogatásukat, hogy a hozzánk tartozó kórházak dolgozóiért és betegeiért napi vagy heti rendszerességgel imádkoznak. Egy kis színes táblácskával jelezzük ezt a nővérpultokon, próbáljuk így is bátorítani az ott dolgozókat. Kedves Egészségügyben Dolgozók! Sok erőt kívánunk, tartsatok ki!
Kedves Betegek! Jobbulást kívánunk, mielőbb térhessetek haza otthonaitokba!