NAPI EVANGÉLIUM

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18

Elmélkedés

A magvetőről szóló példázat, amelyet szombaton olvastunk, felvezette az Isten országáról szóló tanítást. Ezt egészíti ki újabb elemmel a mai részlet. A lámpa fényét senki nem akarja elrejteni, hiszen éppen azért szokás meggyújtani, hogy fényével bevilágítsa a házat. Nyilvánvaló, hogy Jézusnak az a szándéka, hogy az Isten országáról szóló tanítása elterjedjen mindenütt a világon és eljusson minden emberhez. Ez azonban most még csak viszonylag szűk körben valósul meg. Apostolainak és tanítványainak, és a későbbi korokban követőinek is éppen az lesz a küldetése, hogy az Úrtól kapott tanítás fényét továbbadják.

A krisztusi örömhír nem maradhat titokban. Erre utal a következő mondás: "Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne." Az örömhír természete megkívánja, hogy aki megismerte, továbbadja azt. Most a tanítványok Krisztustól hallják az üdvösségre vezető tanítást, az Úr mennybemenetele, e világból való távozása után pedig nekik kell azt továbbadniuk, hirdetniük. A következő nemzedékeknek szintén az lesz a feladata, hogy azt átadják utódaiknak.

A részletet Jézus kissé titokzatos mondása zárja le: "Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé." A kijelentés azt jelentheti, hogy akik befogadják az örömhírt, egyre gazdagabbak lesznek lelkiekben, akik viszont nem szívlelik meg azt, idővel ráébrednek, hogy a tanítás csírája elszárad lelkükben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!