VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Váci Napok


Képek a betegek között
2021. szeptember 6.

A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata, amely idén már a 17. születésnapját ünnepelte, megtartotta 27. közösségi napját.

A tavaszi alkalmakon mindig az új önkéntesek képzése, közösségbe integrálása, az önkéntes beteglátogatói csoportok találkozása a hangsúlyos, az őszi szakmai napokon pedig egy-egy téma, gondolatkör köré csoportosítva történik meg a betegekkel való kapcsolatépítés különféle dimenzióinak erősítése.

Ez alkalommal a „kép” volt a középpontban. Papírkép, szentkép, melyet odaadunk a másiknak és akkor felelősek vagyunk, hogy mit viszünk oda, milyen ízlésvilághoz tartozik, ami a kezünkben van, formáljuk-e ezáltal is a másik érzéseit, gondolatait, ismeretvilágát, evangelizálunk-e ilyen egyszerű eszközzel is. De ide tartoznak az életünk képei is, fotók, pillanatképek, jelenetek az életből, amelyeket őrzünk, amelyek nekünk fontosak, amelyek közvetítésével esetleg bátorító, reménykeltő üzenetet tudunk átadni. De ezekért a képekért is felelősek vagyunk, minket is formálnak és mindig több is van bennük, szimbolikájuk van, tágabb értelmezést is lehetővé tesznek.

A napot szentmise nyitotta, melyet dr. Varga Lajos püspök atya mutatott be. A zenei szolgálatot két lelkigondozó: Szita Tamásné és Brazda Judit látta el.

A püspökségen dr. Káposztássy Béla, Bubrik Miklós, Bubrik-Johan Viktória és dr. Faragó Artúr előadásait hallgathatták meg a résztvevők. Az Eucharisztikus Kongresszushoz csatlakozva az előadások között az Oltáriszentségről szóló énekek zengtek a püspöki palota dísztermében.

Közös ebéddel, sok beszélgetéssel zárult a nap. Örültünk, hogy ismét vendégül láthattunk más egyházmegyéből (Budapest, Debrecen, Eger, Pécs) érkezett barátainkat is.

korhazlelkesz.hu

A szentmisén lelki megerősítést kaphattunk a szolgálatunkhoz, öröm volt látni Varga Lajos segédpüspök atyát, Artúr atyát és a koncelebráns atyákat is. Egyik atya Nigériából jött, mondta, hogy részt vesz ő is az Eucharisztikus Kongresszuson. Öröm volt hallani Artúr atya köszönetét segédpüspök atya felé, hogy kiállt mindig a szolgálatunk mellett.

Megérintett és lelki megerősítést adott a gyászban Káposztássy Béla atya azon mondata, hogy a halál nem befejezés, hanem újjászületés a mennyei honba. Kaszap István, fiatalon tüdőbetegségben elhunyt jezsuita szerzetes szüleinek mondott szava jutott eszembe: „Ne sírjatok, Mennyei Születésnap ez!” Tarjányi Béla professzor úrra emlékeztem, aki most költözött az égi honba, hogy ő 5 éven keresztül türelemmel viselte a szenvedését, súlyos betegségét és az őt segítő embereken keresztül érezte Isten gondviselő jóságát. 82 kemoterápiát bírt ki, töretlen hittel és feltámadásba vetett hittel.

A görögkatolikus lelkész az ikonok jelentőségéről beszélt a feleségével együtt, meghatott, hogy milyen nagy gondossággal készülnek az ikonok és milyen mély, mögöttes üzenettel bírnak. Új megvilágításba helyezték a szimbólumokat, a mögöttes jelentéstartalmakat.

Artúr atya a szentképek üzenetértékéről, a szenvedés értékének és értelmének megtalálásáról beszélt a betegek mellett, megrendítő volt hallani a betegek értelemkeresését a szenvedések közepette és hogy miként tudunk vigaszt nyújtani és lelki megnyugvást elősegíteni útitársként a súlyos betegek és el menők mellett.

Jó érzés volt találkozni és beszélgetni ebéd során az önkéntesekkel is, szeretetet és bátorítást adva egymásnak.

Hálásan köszönjük a lelkileg megerősítő, motiváló és szellemileg, lelkileg gazdagító napot!

Mák Noémi

Hálatelt szívvel gondolok a szombati  találkozónkra, melyet most még különösen is egy nagyon aktuális szent emléknapján, Palermói Szent Rozália szűz emléknapján tartottunk. Találkozónkat megtisztelték más egyházmegyékből érkezett kedves munkatársak és jelenlétükkel is kifejezték a szolgálat iránti elkötelezettségüket.

Már a meghívó is nagyon egyedi szép ikon ábrázolással díszített volt, így utalva a nap előadásainak témáira is. A szentmisét dr. Varga Lajos váci segédpüspök atya mutatta be, felajánlva a lelkigondozói szolgálatért, az önkéntes munkatársakért, a betegekért és mindazokért, akik ebben a járványhelyzetben betegeket ápolnak és gondoznak, kiemelte a nap szentjét, Szent Rozáliát, akire a palermói pestisjárvány idején csodálatos útmutatás nyomán találtak rá. A szentmise végén megemlékeztünk Lajos püspök 15. éves püspöki szolgálatáról, megköszöntük  mindazon támogatását, melyet a szolgálatunk a kezdetektől kapott tőle. Hála legyen érte a Jóistennek.

A szentmisét követően a díszteremben előadásokat hallhattunk, melyek mindegyike más volt, mégis jól felfűzve, egymásra épülve, ugyanazt a témát járta körül, képek, szimbólumok, a képek jelentősége életünkben és szolgálatunkban. Betekintést hallhattunk és láthattunk az ikonfestés csodálatos és titokzatos világába is. Az előadók mindegyike kiemelte az igényes, értékes, szép dolgok fontosságát, melyek fölemelik lelkünket, közelebb viszik a Szenthez, az Igazhoz, az Istenhez, s imáinkban bátran merjük kérni az Istenszülő Szüzet, aki odaviszi kéréseinket Szent Fiához.

A lelkigondozói szolgálatom ideje alatt sokat változott a szép képekre való rácsodálkozásom, ugyanakkor megtapasztaltam azt is, hogy az én általam oly kedves kép lehet, hogy a másik embernek, a betegnek nem ugyanazt jelenti, megtanultam tisztelettel elfogadni, hogy ő másként látja. Hordozhat mély sebeket, fájdalmakat, melyek megértéséhez, feltárásához akár egy kép is segíthet.

Az előadásokban történelmi áttekintést is kaphattunk, így segítettek megérteni a korabeli ábrázolásokat is. A nap igen színes és tartalmas, mély gondolatokat, érzéseket előhozott, s most az Eucharisztikus Kongresszusra készülve szentségi énekkel is gazdagított mindannyiunkat.

A gyönyörű napsütésben kinn a kertben fogyasztottuk el a most is nagyon finom, ízletes ebédet, s lehetőségünk volt megnézni az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából megnyíló kiállítást is.

Hála és köszönet a gondos és aprólékos, részletekre is kiterjedő szervezésért, az eladásokért, s mindenkinek, aki hozzájárult a nap szépségéhez, az együttlét öröméért, a helyért, a találkozásokért, a személyes apró gesztusokért, ajándékokért. Kincsekkel gazdagodva térhettünk haza otthonaikba és szolgálatunk helyeire, a kórházakba, ahol sokszor kedveskedünk betegeinknek képekkel, szentképekkel, s talán a szombati előadások után nagyobb odafigyeléssel és igényességgel tesszük majd.

Minden kedves munkatársamnak jó egészséget, a szolgálatban sok örömet és kitartást kívánok!

Ocsovainé Zsélyi Rita




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT