Idén már 18.éve megható minden évben decemberben mind a karácsonyi ünnepre felkészülni és
közben az évet is összegezni ott, ahol évközben együtt sírt és nevetett az ember lelkigondozóként
nemcsak a betegekkel és hozzátartozóikkal, de az intézmények dolgozóival is. Időt kell adni az
érzelmek felszínre jutásának, a nagy levegővételeknek, hiszen ilyenkor még koncentráltabban jutnak
eszünkbe az év szép és mellette az év nehéz eseményei, történései is. Megtisztelő érzés, ha egy
kórházi referálón az a szerep jut az embernek, hogy olyan üzenetet közvetíthet a kórház dolgozói,
az orvosok és nővérek felé is, amely megszólíthatja a szíveket és az egységesség érzetét is erősíti
a kollegalitásban.
Öröm számomra, hogy ennek jegyében Szolnokon a MÁV Kórház és Rendelőintézet betegeivel
közös adventi szentmisét követően, az utolsó decemberi kórházi referálóra is kis összeállítással
kedveskedhettem lelkigondozóként azok felé az eü-s dolgozók felé is, akiknek nyomon követem
a munkáját már 2005 óta. Pilinszky János gondolatainak érzékeny lényegretörősége Rudolf Péter
tolmácsolásában az advent szépségéről, valamint Kárpáti Tibor versének a Misztrál együttes
feldolgozásában történő zenés előadása igazi lelki töltekezést hozott a kórházi résztvevőknek,
majd az intézmény Főigazgatójának és a kórházvezetőségnek a jóvoltából kapott kakaó és
kalács plusz is bensőséges hangulatot varázsolt a referáló végére.
Az egészségügyi intézményben betöltött lelkigondozói szerepköröm mellett lehetőségem lett és van
az idősotthonbeli ellátásban is segédkezni, a lelkigondozás adta nyomonkövetéssel is élni Szolnokon,
korábban évekig az Eötvös téri Idősek Otthonában, majd később a Vízpart krt-i Idősek Otthonában
szintén, s igazi évzáró és megindító élmény lett az ünnep jegyében a SZKTT Egyesített Szociális
Intézménye Vízpart krt-i karácsonyozásán is részt venni, illetve aznap is meglátogatni az ünnepet
váró lakókat. A jó szó, az apró figyelmességek, a múltidéző emlékek megosztása erőforrásként
üzemel a lelkekben, s motorként szolgál ahhoz, hogy a hétköznapokban akár "csak" élni is segítsen
dolgozót és gondozottat is.
Hálát adok ezért az évért is, a kollégákért, az összefogás lehetőségéért kórházban és szociális
intézményben egyaránt, valamint a lelkigondozottakért, s azért az élményért, hogy a saját segítő
hivatásom számára is nemcsak kihívás, de feltöltődési lehetőség is az, amikor ünnepet készítünk
elő, vagy ünnepre gyűlünk össze, hiszen Isten jelenlétében embertársainknak segíteni saját magunk
számára is felemelő. Akár papír-betlehem, akár embernagyságú betlehem került a karácsonyi ünnep
középpontjába a kórházban, illetve az idősek otthonában, a lényeg ugyanaz, miszerint nem emberi
találmány a karácsonyi ünnep, hanem a szent beemelése az életünkbe, hogy a mi szíveinkben is
megszülethessen Jézus Krisztus, illetve a megszentelt idő kiemeljen bennünket a hétköznapokból.
Ehhez kívánom a legjobbakat Mindenkinek a továbbiakban is!
Dénesné Fekete Hédi (lelkigondozó)
|
