VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Születőben a Megváltó! Ünnepi mise Ludányhalásziban
2021. december 22.

Együtt ünnepelhettünk!
Az év leg szívet melengetőbb ideje számomra advent és karácsony ideje.
Születőben a Megváltó!

Az Ipolypart Ápoló Gondozó Otthon és Rechabilitációs Intézet (ÁGORI) lakói, dolgozói, meghívott vendégek, s több lakó hozzátartozója gyűlt egybe, hogy részt vegyen az ünnepi szentmisén, melyet idén is dr. Faragó Artúr egyházmegyei kórházlelkész celebrált. A homíliájában elmondta, Isten hatalmas, nagy dolgot alkotott azzal, hogy elküldte Fiát közénk. Az olvasmányban hallhattuk a próféta jövendölését, aki azt írta, hogy a zsidóságnak, Izrael országának és népének legkisebb törzséből, egy kicsi kis városból származik majd a Megváltó. Azt gondolták, hogy nagy pompával fog majd megjelenni, a legnagyobb törzsből, a legdíszesebb helyről, de a prófétával azt üzeni, hogy a legkisebb helyről fog érkezni. Isten Fiát adta nekünk ajándékba, s példáját követve mi is ajándékok, áldás lehetünk egymás számára. Beszédét egy áldással zárta:

Ujvári Lajos: Karácsonyi áldás

Jöjjön el a szép Karácsony,
Szívem feléd most kitárom,
Szeretettel azt kívánom:
A kis Jézus megtaláljon!

Békét adjon házad táján,
Bőséget a ládafián,
Minden jót, mit szíved kíván,
Ne legyen az fénynek híján!

Őrangyalod el ne hagyjon,
Kalács legyen asztalodon,
Lelkedben nőjön bizalom,
Aki barát, az maradjon!

Szeretetben növekedve
Istent szívedbe engedd be!
Szálljon áldás életedre,
Csillogjon fény a szemedben!

Legyen áldott a Karácsony,
Szívemből neked kívánom!
Gábor angyal feléd járjon,
Isten áldásával áldjon!

A Szentmise végén az intézmény igazgatója: Bablena Péterné ajándékcsomaggal köszönte meg Artúr atya egész éves szolgálatát. Koplányi János akolitus, az intézmény lelkigondozója s jó magam is megajándékozottak lettünk, s ezért köszönet és hála igazgatóasszonynak!

Ezután kezdetét vette az ünnepi műsor. Idén is nagy izgalommal készültek a lakók, s a mentálhigiénés csoport dolgozói. Karácsonyi énekeket, szép és színvonalasan előadott verseket hallhattunk. Egy színdarabbal is készültek a három fenyőfáról.

A műsor végén, egy kis szeretetvendégségre hívtak bennünket, melyet utólag is hálásan köszönünk! Mindig kedves, meleg szeretettel fogadnak az ott dolgozók! Isten áldja meg őket ebben a cseppet sem könnyű szolgálatban, adjon erőt, türelmet, s legyenek Fény a hétköznapok szürkeségében is.

Áldásokban gazdag Karácsonyt, Boldog Új Évet kívánok: Szita Tamásné Andi

Három fenyőfa

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő- Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó. v - Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...
(Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili)




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT