VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Kiss Bernadett: Egy szív, egy kéz
2021. október 10.

 

A Szent család példája életemben

Meleg nyári napra ébredtek Názáret lakói. A Nap nemrég hágott a látóhatár felé, még bátortalanul bontogatta sugarait, de a falu mesteremberei már talpon voltak, ez a nap is dolgosnak ígérkezett. Köztük volt a falubeli ácsmester, József is. Ma is korán kelt, mert szokásos munkája mellett, megígérte a szomszédjának, hogy megjavítja a jármot, amit az állatokra tesznek, a betakarításnál sok szekérre lesz szükség. A piciny ház konyhájában ott sürgölődött a felesége, Mária, lepényt sütött, amit József magával tud vinni, ha később elindul a szomszéd faluba, egy házépítésnél segíteni.

Felkelt a Nap, lassan megtelt a falu egyetlen, piciny utcája falusiakkal, akik jöttek-mentek, hozzáláttak napi teendőikhez, csak a gyerekek szunyókáltak még, bekuckózva a házak árnyékos, sötét zugaiban. A falu közös kútja körül asszonyok gyülekeztek vizeskorsóikkal, siettek vele haza, főzni, itatni az állatokat.

– El ne ess azzal a korsóval te, gyerek! – szólalt meg az egyik asszony egy tíz év körüli fiúcska láttán, aki nagy igyekezettel merítette tele a korsóját, s indult vele haza.
– Nagyobb a korsó, mint a gyerek! – kiáltott fel a másik asszony, s jót mosolyogtak a fiú igyekezetén.
– Várjál, segítek. Még a végén elesel ezen a köves úton, aztán a korsónak is vége, meg vízért is jöhetsz még egyszer.
– Ó, köszönöm – válaszolt a fiú –, de elboldogulok magam is.
– Nem úgy van az! – erősködött az asszony –, együtt hazavisszük, úgyis ott laktok tőlünk nem messze, néhány házzal odébb. – Ugye jól mondom, te Mária fia vagy, az ács feleségéé?
– Igen, így van, és köszönöm a segítséget!

Közben megérkeztek József házához, az asszony elköszönt, Jézus bement a házba. A konyhából a friss lepény illata szállt ki, a ház mögötti műhelyből kopácsolás, gyalulás hangja hallatszott.

Néhány pillanat múlva Mária jelent meg az ajtóban, kezében a frissen sült lepényekkel.
– Jézus, merre vagy? – szétnézett, de nem látta a fiát sehol. Még egyszer kiáltott, aztán megpillantotta a ház előtti kis kertben.
– Jézus, gyere, egyél a lepényből, most sütöttem, még egész meleg.
– Mindjárt anyám, csak még öntök egy kis vizet a galamboknak, nézd, milyen szomjasak.
Néhány fehér galamb szállt le a kis tálkához, amibe Jézus vizet öntött, egészen szelídek voltak, a gyermek szerette őket a kezéből etetni.
– Na, jól van, de most már gyere! – szólt Mária, te is egyél.
– Megyek. Apa hol van?
– A műhelyében, még dolgozik a szomszédunk jármán, eltört, és nem tudja, mivel befogni az állatait.
– Értem. Kár, hogy nem eszik velünk.
– Tudod, Jézus, neki sokat kell dolgoznia, hogy legyen miből élnünk, meg igaz, ami igaz, érti is a dolgát, sok mindennel megbízzák, még a szomszéd faluból is megkeresik. De hidd el, ha nincs is velünk mindig, a szíve akkor is értünk dobog.
– Tudom, én is így érzem.

Ebben a pillanatban jajkiáltás hallatszott a ház háta mögül, s a következő pillanatban József jelent meg az ajtóban vérző kézzel.
– Mi történt?! – Mária és Jézus egyszerre kiáltottak fel.
József szorította a vérző kezét, s összeszorított foggal suttogta:
– Siettem, hogy hamarabb végezzek, azt hiszem megcsúszott a gyalu és beleszaladt a kezembe. Hogy fogok így ma besegíteni az építkezésbe?
– Mindjárt hozok egy kis olajat a sebre, meg egy tiszta kendőt, amivel bekötözhetem – kiáltotta Mária, és kiszaladt a konyhába.
Jézus odalépett Józsefhez, s megfogta a kezét.
– Biztosan nagyon fáj – mondta Jézus szomorúan.
– Áá, kibírom, ne aggódj!
– Tudom, hogy mindig értünk dolgozol, a szíved is értünk dobog. E nélkül a kéz nélkül semmink sem lenne. Ez a kéz védelmez minket, gondoskodik rólam és anyámról és szeretettel ölel körbe. – Jézus szelíden nézett József szemébe és keze között tartotta a kezét.

Mária visszatért az olajjal és a kendővel.
– Mutasd a kezed József, hadd tisztítsam le, aztán bekötözöm. Talán mégis tudod ma használni az építkezésen. József odatartotta a kezét, hogy Mária bekötözhesse. Mind a ketten elámultak: a kézen semmi nyoma nem volt a nemrég történt sérülésnek! József könnybe lábadt szemmel nézegette a kezét, Mária magához ölelte a fiát. Némán, szótlanul álltak így néhány percig. Aztán József homlokon csókolta feleségét és fiát, majd összeszedte a szerszámait és útnak indult a szomszéd faluba, az építkezéshez.

Mária és Jézus a kapuban álltak, még egyszer intettek neki.
– Siess haza, József, estére várunk! – kiáltották utána.

A Nap már magasan járt az égen, a faluban mindenki a dolga után nézett, a tűzhelyeken főtt az ebéd, az állatokat kihajtották a legelőre. A háza között vidám gyerekzsivaj hallatszott.

Ez is egy nap volt a többi békés, boldog nap között Názáretben.




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT