Karácsonyra készülve meggyújtottuk az adventi koszorú negyedik gyertyáját is az ápolási osztály betegeivel, nővéreivel. Idén kicsit más volt ez a készület. A korábbi években önkéntes beteglátogatókkal mentem az osztályra, hogy kis verssel, történettel, énekkel, imádsággal készüljünk karácsony közeledtére és gyújtsuk meg hétről-hétre sorra a gyertyákat az adventi koszorún. Idén a járványhelyzet miatt egyedül készültem és mentem ezekre az alkalmakra. Így történt a negyedik gyertya meggyújtásakor is, de mintegy engem is megajándékozva, segítségemre siettek az osztály dolgozói, bekapcsolódtak ők is. Kis történeten keresztül hívtuk fel a betegek figyelmét és a magunkét is, hogy a remény lángját őrizni kell a szívünkben, különösen most ebben a vírussal terhelt, nehéz időben. Megismerhettük a Csendes éj ének születésének történetét. Az éneket hallgatva a gondolataink messze jártak, a betegek talán haza gondoltak korábbi adventekre, karácsonyokra, mikor szeretteikkel együtt készülhettek, ünnepelhettek. A meglepetés sem maradt el, az osztály takarító nénije egy csodaszép karácsonyi énekkel örvendeztette meg az osztály betegeit és a nővéreket is. Az ének után közösen imádkoztunk, kértük a jó Isten kegyelmét a családtagokért, a betegek mielőbbi gyógyulásáért. Ha rövid időre is, de talán sikerült feledtetni a szürke időt, a családtagok hiányát, s kis örömet lopni a kórház fehér falai közé.
Brazda Judit lelkigondozó |
