VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Az istenkép keresése a lelkigondozásban — Beszélgetés Bajnóczi Szilvia Sára szerzetes nővérrel
2020. szeptember 11.

Bajnóczi Szilvia Sára szerzetes nővér, a budapesti Nyolc Boldogság Közösség tagja tizenegy évig szolgált klinikai lelkigondozóként a Budai Irgalmasrendi Kórházban. Ezernyi tapasztalatából merítve tartotta meg előadását, 2020 szeptember 5-én, a Váci Püspöki Palotában, a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkigondozói és önkéntes beteglátogatói szakmai napján.

— Az előadásában érdekes témát dolgozott fel. Kereste, milyen istenkép él a ma emberének képzeletében.

— Minden embernek van istenképe. Ahány ember él a földön, annyiféleképpen gondol az ő alkotójára, és teremtőjére. Még annak is van, aki nem éli a hitét, nem tudatosítja, nem ápolja azt. Mindenkiben él egy kép, egy képzet Istenről és ezekkel a képekkel sokszor találkozunk akkor, amikor krízisben vagyunk. A betegség is egy ilyen helyzet, amelyben megrendülhet bennünk a bizalom, a hit. Ezekben a helyzetekben a saját korlátainkban bukdácsolunk, mert azokkal a képekkel küzdünk, amelyek bennünk élnek Istenről.

Nehéz helyzetekben ez a képzet kerül válságba. Szeretem elmondani, hogy minden krízis, betegség, vagy más nehéz élethelyzet lehetőséget ad arra is, ha tudunk segítséget elfogadni, kérni, - és ilyen a kórházi lelkigondozás, - hogy erősebben jöjjünk ki általa. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a gyógyításban ma legyen helye azoknak a „szolgálóknak”, akik időt szánnak egy betegre, időt szánnak munkatársra, orvosra. Mert azzal, hogy ők elviszik a hitüket, az istenkapcsolatukat, óhatatlanul megteremtődik az a spirituális tér. Ez a tér – amelyben a beteg ezekkel a nagyon nehéz kérdésekkel szembe tud nézni, ahol a félelmeit kimondhatja, szorongásai megszólalhatnak –, egy olyan személynek az erőterében lehet, ahol nincsenek tabu témák.

Sokszor tapasztaltam lelki gondozóként, hogy mérhetetlen bizalommal ajándékoztak meg ismeretlen emberek. Egy-egy helyzet lehetőség arra, hogy erősödjön a nehézség idején is, kimondhassa azokat a félelmeit, ami egy rá váró műtéttel kapcsolatban benne megjelennek. Kimondhassa azokat a konfliktus helyzeteket, amiket a családban él meg. Dilemmáit, ami sokszor a saját gyógyulásába vetet hitében rendül meg. Mindez lehetőség ezekben a találkozásokban arra, hogy tisztuljon benne az az istenarc, amit mi a kinyilatkoztatásnak Istenének tulajdonítunk, akit Jézus Krisztusban találhatunk meg akkor is, ha a beteg ezt nem nevesíti.

— Hogyan fordul azokhoz a testvérekhez, akik nem tekintik Istent erőforrásnak?

— Számtalan beszélgetésről van élményem, ahol igazából nem mondtuk ki Isten nevét, mégis világosan tudtuk, hogy a Teremtő Istenről beszélünk. Nagyon nagy ajándék, hogy az egészségügyben ma van lehetőség arra, hogy a beteg ember beszélhessen minderről.

A betegség egy normatív krízishelyzet, amiben azt éljük meg, hogy nem tudjuk működtetni a korábbi megküzdési stratégiáinkat. Nem kell minden esetben terápiás beavatkozást igénybe venni. Ellenben vannak olyan helyzetek, ahol a psziché olyan szinten megtörik, megrendül, hogy szükség lehet klinikai szakpszichológusra, pszichiáterre.

— Hogyan bátorítja a műtétre várakozó betegeket?

— Szívem szerint kívánom; minden kórházban lévő beteg kapjon lehetőséget arra, hogy egy kórházi lelkigondozóval, vagy önkéntessel, egy műtéti beavatkozás előtt beszélgethessen. Tudjon erőforrássá válni az, amikor kimondja a félelmeit, szorongásait. Ezt az erőt később a gyógyulására tudja fordítani. Ily módon saját magának lesz támogatója. Azzal bátorítom, hogy itt leszek, amikor kihozzák a műtétről. Várom Őt.

Geréné Sárga Monika beteglátogató, sajtóapostol
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Magyar Kurír




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT