VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Minden forrásom belőled fakad! - az útkereső lelkigondozó
2020. március 29.

Már több hete látogatási tilalom van, el van zárva a kórház a külvilágtól. Mindannyian valamilyen formában elszigetelődtünk, bezártságba kerültünk. A beteg ember többszörösen is karanténban van: kiszorult szerettei köréből, kiszorult az egészséges létmódból, és ezáltal kiszorult önmaga biztonságos jelenlétéből is. Nem lepődök meg rajta, hogy fél, s hogy nem kicsit, nagyon is!

A kórházi dolgozó is kiszorult a nyugalomból, kiszorult a biztonságot adó munkakörülményeiből, és bele  kényszerült egy olyan helyzetbe, ami joggal ad neki is félelemre okot: mi lesz vele, mi lesz a családjával, mi lesz a körülötte lévő beteggel? Hogyan tud gyógyulást nyújtani nekik, ha ő maga is tele van kérdéssel, kétellyel, bizonytalansággal, félelemmel?

A lelkigondozó is kiszorul… beszorul… a hangja elszorul, a maszk mögül alig érthető, hogy mit mond, nem látszik az arcán a metakommunikáció sem, nem simogathat, nem érinthet, de még közel sem mehet senkihez, állandóan fertőtlenít cipőt, kezet, tollat is, hogy nehogy egyik osztályról átvigyen valamit a másikra.

Jó vagyok így egyáltalán valamire? Tudok segíteni bármit is bárkinek? Betegnek, dolgozónak „használható” vagyok én valamire? Mi végett vagyok itt? Mi az én hivatásom most ebben a helyzetben? Mivel teszek igazán jót? Ha jövök a „semmire” vagy otthon maradok, hogy legalább a család biztonságban legyen? A Jóisten, hogy engedheti meg, hogy ekkora káosz legyen?  Ki tudja ezekre a nehéz és egyre súlyosabb kérdésekre a választ? Tudhatja bármelyikünk is a választ? Vagy alázatos és mély hittel minden nap megtesszük, ami aznapra küldetés, hivatás, aztán hittel és alázattal kérjük az erőt és az éleslátás kegyelmét másnapra is, remélve, hogy másnap is érezni fogjuk, hogy aznap éppen mi a dolgunk a beszűkült életünkben. Nem kis feladat a lelki szemüvegünket tisztán tartani, hogy látni tudjuk a JELEN VALÓSÁGÁBAN a helyünket, a dolgunkat itthon és a kórházban is.

Az elmúlt héten a kistarcsai kórház is teljesen lecsendesedett, bezárult. Elvileg nyugalom van, gyakorlatilag egy állandó várakozás, egy folyamatos készenlét, tele aggodalommal. Kicsit hasonlít, ismerős ez a kép az állatvilágból, mint amikor a ragadozó az áldozatra les. Csak most mi lennénk a ragadozók, az áldozat a „korona”, vagy fordítva van? Hogy is van ez? Kányádi Sándor bácsinak, kedvenc költőmnek a „Hallgat az erdő” című verse jól ábrázolja ezt a mostani állapotot: “Hallgat az erdő, csöndje hatalmas (…) ura a két fül minden kis nesznek (…)”

Talajvesztettek lettünk mindannyian. Figyelünk, jelzünk egymásnak, beszélünk az éppen aktuális helyzetről, örülünk az apró örömöknek (hogy ma még nyugalom van, most egy kicsit még levegőt vehetünk), aztán lezárjuk a napot, ki-ki a maga területén.

A betegekkel egész héten jóformán csak „játszani” lehetett: beszélgettünk, viccelődtünk, énekeltünk, a női szobákban a „Tavaszi szél vizet áraszt” ének volt a nyerő, férfiaknál az „Utcára nyílik a kocsma ajtó” (ők erre voltak nyitottak). Nevettünk rajta és hát maszk mögül a kacagó szemek azért felismerhetőek voltak. Apró örömök ezek, de nagyon sokat jelentőek!

Katolikus betegeknek rózsafűzért osztogattam, kértem imádkozzanak önmagukért, családjukért és az értük dolgozókért is, hogy bírják a körülöttük lévő strapát. Értették, felfogták, hogy ebben a helyzetben nem segít, ha elégedetlenkednek, mert nem kapták meg időben, amit kértek. Öröm volt látni, hogy a lényeg átjutott hozzájuk!

A dolgozókkal azon nevettünk, hogy nem is ismerjük fel egymást: csak sejtjük, hogy ki a másik, a szeméből, a mozgásából, a munkaeszközei alapján is próbálunk tájékozódni a kilétéről. Érdekes tapasztalás még: egyik doktornénivel való beszélgetésben, amikor én magam is próbáltam elmakogni a bizonytalanságaimat, felmerülő kérdéseimet, akkor egyszer csak azt mondja nekem, hogy „De hát te tudod, te szoktad nekem mondani, hogy…” és nem fejezte be a mondatot. Kértem, hogy fejezze is be most ezt a fél mondatot, mert most nekem is szükségem van erre, kell, hogy kívülről is halljam. Nevettünk utána egy jó nagyot! Igen, ez az a pont, amikor az egészségügyi dolgozókkal is egymást erősítve tudunk ebben a nehéz időszakban helyt állni: mindig az erősíti a másikat, aki egy kicsikét jobb állapotban van!

A szokásos kórtermi betegellátás is nagyon szűk korlátok közé szorult: maximálisan alkalmazkodva kórházunk és az egyház előírásaihoz, tudtunk Artúr atyával eljutni azokhoz, akik szentségekhez vágytak járulni. Akinek ez fontos volt, hála Istennek jó sokan voltak, azoknak elmagyaráztam összeíráskor, hogy ez az ellátás ebben az időszakban egy nagyon más jelenlét lesz. Értették, de nagyon örültek annak a kevésnek, ami megmaradt, és amit a mi kórházunk engedélyez! Azt mondták, hogy a többit hozzá gondolják, mert van emlékük a teljességről! Artúr atya megáldoztatta, megáldotta őket és szobatársaikat is, közösen imádkoztunk velük és ajándékba kapták „A beteg ember keresztútja” c. kis füzetünket, mert ennél nagyobb keresztút, ami nekik most jutott, nem nagyon elképzelhető. És ki más tudna ebben igazi segítséget nyújtani nekik, ha nem a kereszthordozó Jézusunk!

Mi dolgozók is csak ebből tudunk igazi erőt nyerni, és ebben a kialakult helyzetben, ebben a tehetetlenségben tapasztalom meg én magam is lelkigondozóként, hogy a Veronika kendője és Cirenei Simon segítsége mit is jelent a frontvonalon, ebben a mostani valóságban! Hogy hiába a maszk, hiába a fizikai távolságtartás, hiába a sok szigorú szabályzás, a JELENLÉT, a KRISZTUSI lelkület (amit mindennap, s minden pillanatban hittel kérek) ad erőt ahhoz, hogy a bennem lévő EMBER, a betegben és a dolgozóban lévő EMBER mellé oda tudjon állni és jelezni tudja, hogy itt vagyok, nem vagy egyedül s mi ketten sem ketten vagyunk, hanem Velünk az Isten, és minden forrásunk belőle fakad (Zsolt 87,7)!

Hiszem, hogy a Jóisten megadja a mindennapokhoz azt az erőt és kegyelmet, amivel ezt a keresztutat EGYÜTT, közösen ÖSSZEFOGVA be tudjuk járni!

Bálint Brigitta lelkigondozó




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT