VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Remény a reménytelenségben
2020. március 19.

Zárva vannak a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban az osztályok. Minden évben az influenzajárvány miatt a vezetőség erre az időre biztonságba helyezi betegeit: hogy tudjanak pihenni és lehetőségük legyen a legyengült immunrendszerükkel erőre kapni a külvilág vírusaitól, zajaitól, rohanásától mentesen. Nyilván mindig nehéz elfogadni, hogy a rokonok nem jöhetnek be, hogy nincs lehetőség az ölelésre, a simogatásra, az egymásba kapaszkodásra családon belül. De pár napon belül mindig be szokott állni a belső egyensúly és kialakul egy váratlan, szokatlan „új megoldás”.

Most, ennek az új, ismeretlen járványnak a felbukkanásakor is így történt. A hét elején már egy békés ráhagyatkozás az orvosokra, az ápolókra, volt jellemző a legtöbb osztályon. Lelkigondozóként elég jól ismerjük a vészhelyzetbeli bevetésnek a mélységeit s a dinamikáját is, ezért minden nap teljes készenléttel próbáltunk a betegek és a dolgozók mellé állni, ahol úgy éreztük, hogy van rá fogadókészség. A legtöbb helyen örültek annak a lelkiségnek, amit vinni tudtunk az osztályokra: mosolyt, nyugalmat, békét, jókedvet és szeretetet igyekeztünk sugározni, az odahajló Krisztust vágytuk a betegágyhoz közelíteni a magunk szeretetteljes jelenlétével.  Ahogy Kalkuttai Teréz anya tette, ezt lenne fontos megtanulnunk nekünk is: ezzel a krisztusi lelkülettel is jólenne most „fertőzni”!

Nagyböjt van és tavasz is: a csöndben elkezd ébredezni az élet, lassan és alig észrevehetően. Csak akkor látjuk, ha nagyon figyelünk rá. A beteg emberek sokat vannak csöndben, emiatt ők nagyon figyelmesek és ha sikerül jó kapcsolatba kerülni velük, akkor el is árulják a titkot nekünk, egészségeseknek! Sokat lehet tanulni tőlük, ha elhisszük, hogy „jól, csak a szívével lát az ember!”

Hét közben az „Irgalmas Jézus” szentképből és rengeteg tavaszi virágos lelki-pirinből osztogattunk mindenkinek, hogy a külvilág valóságából a pozitív részletek is eljussanak a betegágyhoz. Székelyes humorral és az értékek kidomborításának a bátorításával mondogattam én magam is minden szobában nekik, hogy fogjanak össze szobán belül, ha már nincsenek hozzátartozók: beszélgessenek, énekeljenek, imádkozzanak együtt és segítsék egymást ahol tudják, ha mással nem jó szóval, humorral. Elmeséltem a legtöbb helyen, hogy az éneklés, az ima, a nevetés és a beszélgetés erősíti az immunrendszert, így tanították nekünk az őseink. Nagyon nehéz ilyenkor józannak, de bölcsnek is lenni…

Érezték a betegek, hogy én magam is nagyon tanácstalan vagyok, de azt felfogták, hogy az érintés nélküliségben, a fizikai közelség hiányában is vannak még lehetőségek és utak…mert a LÉLEK minden körülmények között utat keres magának. Egyik férfiszobában, ahol egy nagyon zúgolódó beteg volt, előhoztam hasonló helyzetként a koncentrációs táborok élményeit. Hogy talán így érezhették magukat az akkori fogva tartottak…Erre a hasonlatra ledöbbenve mondja a beteg, hogy hát azért ez mégis csak könnyebb, mert hogy itt ahhoz képest bőséggel kapnak ők enni! Döbbenetes volt látni, hogy a legnehezebb helyzetben is van az a kép, az a fél mondat, ami HÁLÁVAL tölti el a szívüket. És képesek örülni a legkevesebbnek: hogy még élnek!

A szentmisék tilalma miatt egyetlen lehetőségünk volt e héten: a kórtermi áldoztatás, de ez is csak távolságból és kézbe áldoztatva! Mindenki nagyon hálás volt érte, a Miatyánkot a más felekezetű betegek is velünk együtt mondták a szobában. Megható órákat éltünk át, igazi örömök és erőforrások ezek! „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

Talán ezekre az apró örömökre kell most berendezkednünk és a találkozások örömeiért igazán mélyen hálát adnunk a tavaszi hetekben, hónapokban!

Bálint Brigitta lelkigondozó




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT