VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Bensőséges ünnep a szolnoki MÁV Kórházban
2020. február 11.

Már másfél évtizede hagyomány a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának a betegek világnapjáról való megemlékezése a szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet intézményében, melynek keretében idén is kórházi szentmisén tettük emlékezetessé a még II. János Pál által bevezetett febr. 11-ei ünnepet. Ennek keretében meghatódva fogadtuk a szolgálatunk iránti tiszteletből kapott hófehér futóterítőt, ami a misén a tanteremben kialakított „ideiglenes” oltárra is felkerült. Ahogy itt a szolnoki MÁV Kórházban az egyházmegyei lelkigondozás és a helybéli imaszoba fogalma összefonódott már az eltelt időszakokban, például a karácsonyi ünnep kapcsán az adventi spirál meggyújtásával, vagy a húsvéti ünnep idején itt helyben a Kezek keresztútjának szimbolikájával, úgy most febr. 11-ére az úgynevezett „hálabefőtt” specialitását vezettük be a Betegek világnapja gondolatiságához kapcsolódva. Ennek a lényege, hogy ez év elejétől febr. 11-ig folyamatosan arra kaptak buzdítást a kórházban lévő lelkigondozottak, hogy a hála fogalmát a saját szemszögükből is megfogalmazzák, és ezeket összegezve egy nagy üveget kezdtünk megtölteni, félretéve a jó gondolatokat az év többi napjára is, akár a befőttet. Nyilván nem könnyű a hálát körbeírni, hogy kinek mit is jelent, s talán akkor a legnehezebb ezzel a témával foglalkozni, amikor pont beteg az ember, illetve kórházba kerül, s ott fekszik, de nem elhanyagolható jelentőséggel bírhat a látásmódunkra, ha mégis és ilyenkor is meg tudjuk fogalmazni, miért vagyunk hálásak. Hiszem, hogy a legnehezebb helyzetekben is módunk van meglátni azt, amiért köszönettel tartozunk, de mindenki személyiségétől és konkrétan az „itt és most”-beli állapotától is függ, hogy ilyenkor mi is kerül-került fókuszba. Van, aki már attól is hálás, hogy egyáltalán él, sokaknál, hogy szeretik és szerethet, másoknál a kórházbeli dolgozók figyelmessége a hálára ösztönző, illetve maga a gyógyulás, s nyilván jó érzés hallani és tapasztalni is, hogy vannak, akik a hitük miatt Isten felé adóznak hálával. Mindenki másként éli meg ezt, akár a betegségét is, de hogy tanulságos már az e témában való gondolkodás is, ez tény, bár nem is egy megkérdezettnél először a ledöbbenés volt az első reakció. Ha a hálát csak a boldogság és az elégedettség érzetével azonosították, a betegség terhe mellett ez a téma valóban nehéz, de élmény volt látni, ahogy menetközben már a kérdés is új ablakot nyithatott meg a szívekben, hiszen a szenvedés nagy terhet ró az ember egész személyiségére, miközben pont a szenvedésre való fokozottabb odafigyelésre szólít fel maga a világnap is a betegek között.

Az ünnep lényegéhez tartozó kórházi misénket idén Fejes János atya tartotta Nagykörűből a lelkigondozói szolgálat felkérésére, aki a szenvedés misztérium volta mellett azt vázolta fel finoman a misén részt vevők felé, miszerint - betegen, kiszakítva a korábbi életterünkből és napi tevékenységeinkből - plusz lehetőségünk adódhat bent a kórházban is az életünkről gondolkodni, sőt a hitéletünket is átértékelni, illetve rendezni. A mise ünnepélyességét növelte Czakóné Marika énekhangja és gitározása, valamint Ferenc pápa idei, 28. világnapra írt üzenetének a felolvasása, illetve kórházi imaszobánk névadójának, Teréz anyának az alázatossághoz kapcsolódó imádsága. A betegek szentségének kiszolgáltatása is megtörtént a mise keretében és utána betegágy mellett is, mely megerősít bennünket a nehézségeik elhordozásában, s amely külön is emlékezetessé tette a velünk ünneplők számára a világnapot.

Dénesné Hédi,  lelkigondozó




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT