VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


24 órás szentségimádás a balassagyarmati kórházban
2019. október 12.

A kórházunkban megrendezett első szentségimádás óta 6 év, a második óta pedig 4 év telt el. Nagy izgalommal kezdtük el szervezni, és nagyon vártuk, hogy elérkezzen ez a nap. A nyitó szentmisét dr. Faragó Artúr, egyházmegyei kórházlelkész celebrálta. Szentbeszédében elmondta, ahogyan Jézus kereste a Mennyei Atya akaratát, a vele való együttlétet, szentségimádáskor Jézus elé megyünk, csendben vele vagyunk, szembesülünk gondolatainkkal, saját magunkkal is. Nem dicsekedni, de nem is szégyenkezni jövünk a Jézus elé. Van egy alaphangulat, lelkület, bennünk, keresztény emberekben. S próbáljuk jól megélni a viszonyt Jézussal, amelyből ki tud indulni az a fajta bizalom, mellyel odaülök Jézus elé, mert olyan jó hozzá tartozni. Belőle erőt merítünk, amely segít bennünket az életünk nehéz szakaszaiban is. Artúr atya még Szt. Efrém egyik imádságát olvasta fel.

A szentmise végén szentségkitétel következett. A helyi plébániákra eljuttatott listán fel lehetett iratkozni egy-egy órára. Ki kötött imával, ki csendesen, vagy énekelve, esetleg szemlélődve töltött időt az Oltáriszentség előtt. Sokan látogattak el a kórház kápolnába késő este és napközben is. Imáinkat a kórházban fekvő betegekért, a kórházban dolgozókért, kórházunk elhunyt betegeiért, elhunyt dolgozóiért ajánlottuk fel.

A záró szentmisét Turai János kanonok úr és Faragó Artúr atya celebrálta. Artúr atya a homíliában a pusztai vándorlás szimbólumáról beszélt. A pusztában az ember vágyakozik az oázis után, olyan hely után, ahol megvendégelik őt. Számára ez a szimbólum jelenti azt a helyzetet, mint mikor sokszor keresgélünk táplálék után, de legtöbbször nem a jó helyen. Mária és Márta történetében az lett megdicsérve, aki szépen letelepedett és figyelt Jézusra. Egy szentségimádáson is ezt kell tennünk, ezt is tehettük az elmúlt 24 órában, hogy letelepedtünk, figyeltünk Jézusra. A szentbeszéd végén Artúr atya elmondott egy történetet, melynek főszereplője egy szegény, beteg kislány volt, aki egy virágversenyen indult. Az ő cserepes virágára esett a választás, és megkérték, hogy mesélje el, hogyan lett ilyen gyönyörű ez a virág. A kislány elmondta, hogy a betegsége miatt ő sokat van otthon, a pincelakásukban, ahová éppen csak betűzött a napfény. Egész nap az volt a feladata, hogy mindig úgy tegye a virágot, hogy érje az a napfény. Mi is ezt szeretnénk tenni magunkkal és a ránk bízottakkal is, hogy mindig úgy helyezkedjünk a Jézus elé, hogy minél több fény, tanítás, minél több lélek érjen minket. Legyen áldás mindig az ilyen igyekezeteinken, amikor Jézus lelkületét akarjuk elsajátítani, megtanulni.

Nehéz szavakkal kifejezni a kegyelmeket, melyeket ez idő alatt kaptunk. Hálásak vagyunk mindennemű segìtségért. Hálásak vagyunk a papjainkért, akik a betegek között teljesítenek szolgálatot, az orvosokért, ápolókért, az önkéntes beteglátogatóinkért, a hozzátartozókért, akik talpon vannak beteg szerettük mellett, az imádkozó csoportokért, egyénekért, akik idejüket, jelenlétüket adták. Az előkészületekben segítőkért, akik tevőlegesen, vagy imáikkal támogattak bennünket. Isten áldja meg minden igyekezetüket!

Szitáné Andi lelkigondozó

 

Szent Efrém: Titokzatosan igazgatsz

Urunk! Titokzatosan igazgatsz mindenütt,
és mindenhol el vagy rejtve.
Jelen vagy a magasban
és a magasság nem érez téged.
Ott vagy a mélységben,
és az nem fogja körül lényedet.
Közel vagy és mégis távol.

Ki ér el hozzád? 
A kutató lélek minden érzésével 
sem képes erre. 
Csak a hit közelít meg téged, 
csak a szeretet,
csak az imádság.




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT