VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Az ég is karácsonyi hangulatot varázsolt
2018. december 21.

Kórházunkban idén is Szent Lázár napjához közeledve tartottuk meg kórházunk és a Szt. Lázár Lovagrend ünnepi szentmiséjét. Minden évben igyekszünk méltón megemlékezve, ugyanakkor a betegekre helyezve a hangsúlyt, megtartani ünnepi alkalmainkat. Szent Lázár napján Fekete Roland atyával látogattuk végig a betegeket az osztályokon, szentségi ellátásban részesítve őket. Szentképpel, csillámporos fenyőággal, szaloncukorral is kedveskedve az osztályokon fekvőknek. Az atya karácsonyi szentképet hozott a betegeknek, akik szinte magukhoz szorították a kis csillogós karácsonyi jelenetet ábrázoló képecskét. Csönd ült a szobákban, karácsonyi csönd és békesség, amire mindannyian vágyakozunk. Valóban igazi ünnepi meghitt alkalom volt, ami átjárta szíveinket.

Szent Lázár napi ünnepi szentmisénk, melyet Hlédik László atya, a lovagrend vezetője mutatott be, koszorúzással kezdődött a Lázár feltámasztása című szobor előtt. László atya hálaadó szentmisénkben kiemelte, hogy mi igazán nagy ajándékot kaptunk a Mindenható Istentől, hiszen az istengyermekség ajándékát kaptuk meg. Ennél nagyobb ajándékot nem adhatott volna, hiszen az Isten Fia leereszkedett közénk, kis ártatlan kisdedként jött közénk, megváltást hozva az emberiségnek. Ezen az ünnepen az ég és föld összeér, s talán mindegyikünk kicsit próbál valami jót tenni ott ahol van, s ahová a Jóisten állította. A vasárnapi evangélium soraiból idézett, „Mi mit tegyünk?”- és Keresztelő János oly egyszerűséggel fejezi ki azokat a kis hétköznapi dolgokat, amelyet mi is megtehetünk, ott ahol vagyunk. „Akinek kettő van, adja oda annak, akinek egy sincs!” Mindegyikünket elgondolkodtattak szavai, és valóban felkészíthettek az ünnepre. Lelkigyakorlatos szentbeszéd volt, József Attila: Keresek valakit című versével kiegészítve. Az ünnepi szentmisénkben dr. Sasváry Erzsébet főorvos asszony verseit is meghallgathattuk az ünnepre készülve. Advent minden szerdájára igyekeztünk kicsit „nem mindennapi ajándékkal” kedveskedni betegeinknek. Benkó Fruzsina énekhangjával, a főorvosnő verseivel, az önkéntesek segítségükkel járultak hozzá a szent ünnepre való felkészüléshez.

December 20-án Pálfalvi Tamás atya és a hittanos gyermekek műsorával kedveskedtük a betegeknek a Reuma és a Rehabilitációs osztály közti területen. Az önkéntesek és a nővérek segítségével odakísértük a betegeket, és sorba ültetve részesülhettek az örömben, amit a gyerekek okoztak. Többen ágyhoz kötve töltik itt az ünnepet, de talán ezzel a pár perccel is tudtuk enyhíteni fájdalmukat, szomorúságukat. A színvonalas és látványos műsor sokakban felidézték a régi karácsonyok emlékét, könnyeket csalva a szemekbe. Öröm volt látni és hallani, hogy az énekekbe egyre többen bekapcsolódtak és örvendezve hálálkodtak a fiataloknak e szép ajándékért.  Az ég is igazi karácsonyi hangulatot varázsolt, hiszen reggel óta havazott, így minden fehér lett, mire a gyerekek megérkeztek. Az ismerős régi énekek pedig mindenkinek nagy örömet okoztak. A „Fel nagy örömre, ma született” ének végén már többen örömkönnyekkel szemükben énekeltek. A műsor végén forró teával, zsíros kenyérrel és süteményekkel vendégeltük meg a szereplőket.

Hála és köszönet mindenkinek, aki imádságával, szeretetével és bármi aprósággal is hozzájárult, hogy az idei kórházi karácsonyunk meghitt, örömteli legyen, és talán tényleg az Igazi Ajándék felé fordítsa tekintetünket. Hálás köszönet Tamás atyának és Anitának, a hitoktatónak, a szereplő gyermekeknek, akik önzetlenül, szabadidejükben, hóesésben is választ adtak arra a kérdésre, hogy „Mi mit együnk?” Isten áldja meg mindannyiukat és családjaikat! Betegeknek gyógyulást, szomorúaknak vigasztalást, gyerekeknek a téli szünetben feltöltődést és örömteli együttlétet családjaikkal! A betlehemi Kisded öröme és békéje sugározza be otthonainkat és szíveinket!

Ocsovainé Zsélyi Rita
lelkigondozó
Salgótarján

József Attila
Keresek valakit

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT