VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Ha pásztor lennél, vagy bölcs, a jászolhoz ugye eljönnél?
2018. december 20.

Évről évre mind nagyobb várakozás előzi meg a karácsonyi készülődést Szolnokon a MÁV Kórház és Rendelőintézet betegei között, így az idei decemberben is kihívásként éltem meg, hogy az adventi lassulás és elcsendesedés, valamint a betegek felé való kedves kis műsorok ne ütközzenek, hanem valóságosan is segítsük egymást a felkészülésben és az ünnepre való hangolódásban, hogy a lelkigondozás is lehetőleg minél inkább a puha békesség irányába fordítsa a betegségtől felzaklatódott lelkeket. Nem könnyű feladat ez, hiszen mindenki máshol tart az életében, valamint a lelki erejét tekintve és a betegségekkel való küzdelmek terén is, de az adventi napok előrehaladtával Isten segítségével mégis egyre emelkedettebbé vált a hangulat, s nemcsak a Teréz imaszobában, vagy a lelkigondozói találkozásokkor és beszélgetésekkor, hanem a folyosókon és a kórtermekben is.

December elején a Szer-telen Fiatalokért Szolnok Közhasznú Egyesület által meghirdetett kórházlátogatás alkalmával jó érzéssel fogadták a betegek a középiskolás diákokat, akik közül már többen korábban is lelkesen vállalták valamilyen városi szervezés keretében és a mi lelkigondozói koordinálásunkat is igényelve a betegeinkhez való bejövetelt. A diákok szociális érzékenysége mind a betegek iránti kedves odafordulásokban és a velük kapcsolatban felém feltett érdeklődő és egyben együttérző kérdéseikben is tükröződött. Többen nem otthonosak kórházi környezetben, mert vagy nem volt még olyan betegségük, amivel befekvésre is kényszerültek, vagy régi és elmosódott az emlék kiskorukból, s többeknél nemigen beszélhetünk a családban sem ilyen fajtajártasságról, amiben szerepet játszik az is, miszerint a felnőttek gyakran úgy gondolják, meg kell védeniük a fiatalok lelkét a nehéz helyzetekkel való szembesülésektől. Lelkigondozói tapasztalatom az elmúlt évek során, hogy a fiatalok lendületes és mégis kedves lénye mind a betegek számára éltető erő, mind a dolgozóknak egy biztató jelzés, hogy másokat, az ifjabb korosztályt is megszólítja az életnek eme oldala is, csak rá kell látniuk, illetve hagyni kell őket ilyen helyzetekben is érlelődni, ami számukra is fontossá válik és válhat a későbbiek során is, ünnepek táján pedig különösképpen is. Az pedig, hogy kis üdvözlő kártyákat is osztogattak a tanulók a betegágyaknál, már csak ráadás volt, hiszen a személyes találkozások az igazi ajándékok.

Adventi ünnepi misénket a szolgálatvezető Artúr atya tartotta és ebből a készület idejének jelentősége és az adventi napokból az igazi ünnepbe való megérkezés gondolatát vitték el a legtöbben lelki mankó gyanánt. A balesetek és betegségek miatt hozzánk kerültek élete mindenképpen fordulatot vett azzal, hogy bent fekszenek a kórtermekben, és általában valami nehéz, gyakran krónikus diagnózissal is szembe kellett-kell nézniük az akut problémák mellett, de a karácsonyi készületben való elcsendesedés és a szentmise áhítata, Czakóné Marikának és testvérének, Erának az énekhangja és Marika finom gitározása, a közösségben való együttlét és az imádságok mind-mind közelebb vihették a lelkeket az ünnep lényegéhez. Hálásak ezért a lehetőségért, mert más felekezetű vagy nem hívő testvéreink is tudnak ebből erőt meríteni a társaiktól átadott lelki üzenetek révén. A mise békéjének, a betegágyaknál való szentségi ellátásoknak köszönhetően érezhető, tapintható szinte a finomodás egy ilyen alkalom során, s ahogy a fiatalokkal való együttlétben is, így ez alkalomkor magam is tovább és tovább formálódhattam.

A szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Avilai Szent Terézről nevezett 2.a-s kisdiákjai igényes betlehemes és énekes műsorral készültek kórházunk betegei és dolgozói felé, amiért a gyerekeknek kis szentképekkel és angyalkás díszekkel, valamint édességgel mondtunk köszönetet, illetve a mosolyok mellett nem kevés könnyel, mert a záróénekük különösen sokat mondó és adó volt mindannyiunk számára. Köszönet Nekik, valamint Laczay Rita és Tóth-Urbán Linda tanítónők felkészítésének, mert sok nagyszülői-dédszülői szívet különösen is megrendítettek, természetesen jó értelemben, valamint sokunkat elgondolkoztathatnak Pintér Béla énekének sorai:

„Ha pásztor lennél, vagy bölcs, kétezer évvel ezelőtt élnél,
vajon mit tennél, mondd csak, mit tennél, a jászolhoz ugye eljönnél?
Vajon mit tennél, mondd csak, mit tennél, a jászolhoz ugye eljönnél?

Ha pásztor lennél, vagy bölcs, követnéd-e azt a csillagot,
vagy mondjuk, hinnél-e annak az angyalnak, aki meglátogatott?
Mondd csak, hinnél-e annak az angyalnak, aki meglátogatott?”

Az ünnep előtti héten Pataki Attila a Munkás-, Agrár Pasztoráció jegyében való fiatalokkal foglalkozása egyik kedves állomásaként gépiparis szolnoki fiatalokat hozott be a korábbi évekhez hasonlóan, hogy kórházi osztályokon járva és egészen a betegek közé menve ugyancsak betlehemezéssel lepjék meg kórházunkban fekvő betegeinket és dolgozóinkat, ami idén is remekül sikerült, sőt egyik osztályunkon különösen egymásra hangolódtak a fiatalok és a bent fekvők. Sok régi emléket megmozgattak a kórházi társalgókban összegyűlőkben, hiszen betegeink közül elég sokan maguk is betlehemeztek valaha gyerekkorukban, s most unokáiknak, dédunokáiknak igyekeznek átadni otthon a hagyományokat, így gyakori elérzékenyüléseket okozott ez a program, ami a fiatalok mellett engem is jólesően megérintett.

Ezután pedig a nagykörűi Fejes János plébános atya segítségével és lelkigondozói szolgálatunk támogatásaként a Kőtelken működő Szent Gellért Katolikus Általános Iskola kisebb és nagyobbacska diákjai is karácsonyi meglepetés-rajzokat küldtek be a MÁV Kórház betegeinek biztatásként és jókívánságokként, ami az ünnep időszaka alatt kerül szétosztásra a bent fekvők között, s amiért már most is nagyon hálás üzeneteket küldenek rajtam keresztül vissza is a betegek az ajándékozó diákok felé. Sokat ad a betegség és a kor miatt nehezített élethelyzetűek és egészségűek számára, hogy távolabbról, vidékről is gondolnak rájuk, s ott is mind a lelkigondozás ügyét fontosnak ítélik meg, mind az érzékeny gyereklelkeket is tovább finomítják az elesettek iránt.

Lelkigondozóként idén is igazán hálás szívvel gondolok a munkánkba besegítőknek, akik számára fontos volt, hogy az adventi időben a rászorulók még jobban érezhessék, miszerint nincsenek magukra hagyva betegségeikkel, problémáikkal, s különböző programokkal is áldoztak az idejükből, hogy az ünnep előtt ne csak saját családjaikkal és saját szeretteikkel, hanem másokkal, ismeretlenekkel is foglalkozzanak, s lelkigondozói szolgálatunkkal összefogva emeljék a várakozást a lelkekben.

Áldott készülődést és megérkezést a jászolhoz, hogy a kétezer éves történetet ünnepelése mellett mi magunk is fogadjuk be Jézust a szívünkbe most, a jelenben is.

Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek, betegeknek és egészségeseknek is,
a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának
szolnoki MÁV Kórházában
szolgálatot teljesítő lelkigondozójaként:
Dénesné Hédi




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT