VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Bensőséges őszi délután a kistarcsai Rehabilitáción
2018. október 18.

Amikor október közepén a természetben járunk-kelünk, hatalmas ámulat vesz rajtunk erőt: a színek, a bőséges termések, a bensőséges hangulatok mind-mind lelassítanak és örömmel töltenek el. Sokszor nehezen éljük meg, hogy korán sötétedik, szomorúsággal tölt el, hogy a napfény olyan keveset van köztünk. Viszont, ha a családi fészekben melegség és finom ízek, illatok várnak, akkor nem is olyan nehéz megválni a külvilág zajától és visszavonulni szeretteinkhez a fárasztó nap végén. Jó egy ilyen környezetben elbeszélgetni, megosztani egymással az érzéseket, gondolatokat és egy meleg tea vagy finom vacsora mellett lecsöndesedni, örülni az élet apró dolgainak.

Az átlagember ezekben az őszi szépségekben és az otthoni szeretet légkörében nap, mint nap részesül. Viszont lelkigondozóként, átérezve a beteg ember küzdelmeit, azt is eszünkbe juttatja, hogy ezek a kinti szépségek a kórházban levőknek nem igazán adatnak meg. Éppen ezért ezt a színes és bensőséges „otthon érzést” szerettük volna a kistarcsai kórház Rehabilitációs osztályának betegei számára is megidézni egy átlagos délutánon, amikor még a látogatók is csak úton vannak hozzátartozóik felé. Az őszi terményáldások sorozatai ihlettek meg bennünket és erre építettük fel a délutáni alkalmat: ”Verses-zenés szüretelés” néven hirdettük meg az áhítatot és hívogattuk a betegeket az ebédlőbe. Az alkalom szimbóluma egy bőséges oltárt szimbolizáló asztal volt, melyre az önkéntesekkel együtt összehordtuk mindazt a sok termést, ami ilyenkor a kertekben, a földeken és a mezőn fellelhető. Az énekes, felolvasós részbe bevontuk azokat a betegeket is, akik bátran fel tudták vállalni a szereplést. Sikerült ezen a délutánon egy olyan kis áhítatban részt vennünk, ahol az osztály dolgozói, a betegek és a lelkigondozói szolgálat, dr. Faragó Artúr atyával együtt, énekelve, verselve, egy kis időre kizökkentünk a kórházi légkörből.

Az áhítat végén mindabból, ami az oltáron és a bejárati asztalon volt, mindenki vihetett valamit a szobájába, ami számára gyönyörködtető, teste-lelket üdítő. Azoknak a betegeknek, akik nem tudtak kijönni közénk, az önkénteseink tálcán vitték be a szobába a finomságokat, szépségeket és szép olvasmányokat.

Hála volt a betegek szívében és öröm az arcukon, mi pedig ezt a sok örömöt megköszönjük a Jóistennek és kérjük, hogy ajándékozza meg szeretetével azokat a rászorulókat is, akik hasonló hiányokkal küszködnek.

Szabóné Szekeres Ildikó és Bálint Brigitta lelkigondozók




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT