VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


A Betegek XXVI. Világnapja Kistarcsán
2018. február 11.

„A kereszt nem reménytelen tragédia, hanem az a hely, ahol Jézus megmutatja dicsőségét”-írja Ferenc pápa a betegek világnapi levelében.

Február 10-én, szombaton reggel, kórházunk Flór Ferenc terme zsúfolásig megtelt azokkal a betegekkel, akik ünnepelni jöttek. Ünnepelni magát a beteg embert, mert pénteken, amikor hívogattunk és összeírtuk az ágyhoz kötött betegeinket, akkor kihangsúlyoztuk nekik, hogy az ember jóval több a betegségénél. Többen meghatódtak ezen és humorosan, de őszintén beszélgettünk arról, hogy a kórházban töltött időnek is tudnak lenni szépségei, ha a lelki szemeinken lévő poros szemüvegeket egy kicsikét megtisztogatjuk.

A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának a „Betegek Szentségére” vonatkozó tájékoztató lapjait sokaknak kiosztottuk és eloszlattuk a régi „utolsó kenet”-tel kapcsolatos kételyeket (hogy napokon belül meg fognak halni, hogy közeledik a vég, stb). Ezeket a lapokat csak a katolikus testvéreinknek osztogattuk, de ezen kívül minden beteg kapott egy meghívót a „Betegek Világnapi ünnepségre”, melyet barátjuk, Jézus hívó szavával fogalmaztuk meg.  Emiatt többen éreztek hívást és erőt, hogy ezzel a szentségfelvétellel éljenek, de olyanok is eljöttek a szentmisére, akik a mindennapokban nem élnek gyakorló vallásos életet.

A szentmisét Balogh Péter Piusz gödöllői premontrei szerzetes atya mutatta be, aki a szentmise megkezdése előtt háromnegyed órán keresztül gyóntatott, miközben az önkéntes csoport felolvasta Ferenc pápának a betegekhez írt levelét, és imádkoztuk közösen a szebbnél szebb imákat. A betegek szentségét Piusz atya mise előtt negyven betegnek szolgáltatta ki, miközben Kája Sándor máriabesnyői kántor gyönyörűen énekelte a szép régi énekeket.

A szentmise a premontrei szerzetesrend rituáléja szerint zajlott és a betegek tekintetén látni lehetett, hogy a sok ének és a gyönyörű liturgia magával ragadja azokat is, akik amúgy a hétköznapokban alig tudnak egyhelyben hosszabb ideig ülni. A hatvan fős ünneplő tömeget Piusz atya arra bátorította, hogy a betegségtől ne féljenek, inkább a benne lévő lehetőségeket keresgéljék. Jó tanítónk ebben Jézus, hiszen annak ellenére, hogy nagy népszerűségnek örvend, a magányt és az elhagyatottságot is mélyen átéli. De az Atyába kapaszkodva Jézus megtalálta azt a belső utat, amely kivezet mindannyiunkat a sötétségből és a félelmektől segít eljutni a hálaadásig.

Szentmise után szép szentképeket és imákat osztogattunk mindenkinek, majd az atya még huszonkét beteget gyóntatott meg és áldoztatott, majd látott el betegek szentségével a kórházi ágyaknál. Amíg az atyával jártunk szobáról szobára és a sírás-nevetés végletei között léteztünk még órákon keresztül, beugrottak Ferenc pápának azon mondatai, miszerint: „Jézus adományának megfelel az Egyház feladata, amely tudja, hogy ugyanazzal a gyengéd és együttérző tekintettel kell a betegekre néznie, mint az Úrnak … Ebben az egyházi küldetésben részt vesz minden orvos és ápoló, pap, szerzetes és önkéntes, a családtagok és mindazok, akik betegekről gondoskodnak. Olyan közös felelősség ez, amely gazdagítja hétköznapi szolgálatunk értékét.”

Őszintén kívánjuk, hogy minden beteg mellett álló ember tapasztalja meg ezeket a belső örömöket, a békét és a „földi mennyországot” a hétköznapjaiban is.

Szabóné Szekeres Ildikó és Bálint Brigitta, lelkigondozók




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT