VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Együtt örültünk és sírtunk a szenvedőkkel (Kistarcsai beszámoló)
2017. december 23.

„Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg (…)

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg…”

Ady Endre százhúsz évvel ezelőtt írt verse most is eléggé időszerű, ha pusztán azt látjuk meg a világban, amit a szemünk és a fülünk érzékel a történésekből. Mi viszont hálásak lehetünk és vagyunk is a Jóistennek, hogy időnként a lelkünk és érzelmeink is érzékelhetővé válik, és az égiekkel is van alkalomadtán egy halvány kapcsolatunk. Karácsonykor, amikor a nagy tömegek a vásárlást és a rohanó órákat választják, akkor nálunk a kistarcsai kórházban minden évben akadnak lelkes fiatalok és segítők a környékről, akik az idejüket és a megtalált lelki örömüket éneklés és kedves mosoly formájában odaajándékozzák a kórházban tartózkodó betegek és dolgozók felé.

December 23-án késő délután, amikor a kinti fények már csöndesedtek, négy csapattal elindultunk a kórház minden osztályára, hogy a bent lévő betegek átélhessék pár perc erejéig karácsony örömét: a szeretet megszületett és itt él közöttünk. Hagyományainkhoz híven most is sikerült szaloncukrot, szentképet, gyerekrajzokat és keresztény újságokat ajándékozni mindenkinek, aminek nagyon örültek.

Az a pár óra, amit a fiatalok a kórházban töltöttek, igazi öröm és fény volt mindenkinek. A betegek örültek, olykor pityeregtek, velünk együtt énekeltek és hálául imádkozhattak értünk aznap este, ugyanis minden „ajándékozni szándékozónak” elmondjuk ilyenkor, hogy ez egy olyan különleges este, amikor meg kell tanulniuk elfogadni és legfeljebb imával hálát adni mindenért. Ezektől a tapasztalatoktól még jobban meg szokott rendülni a lelkük és a végén már együtt könnyezünk, együtt nevetünk.

Az idei év legmélyrehatóbb tapasztalata a pszichiátria zárt osztályán volt, ahol a betegek fele sírva énekelte velünk a régi énekeket és abban a negyed órában, amit köztük énekelve eltölthettünk, biztosan ők is egynek érezték magukat a többi emberrel.

Hála legyen a Jóistennek és mindenkinek, aki aznap velünk együtt átélhette a kétezer éves csoda megelevenedését.

A lelkigondozók

Együtt örültünk és sírtunk a szenvedőkkel… ilyen volt nálunk a Karácsony


„Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg (…)

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg…”

Ady Endre százhúsz évvel ezelőtt írt verse most is eléggé időszerű, ha pusztán
azt látjuk meg a világban, amit a szemünk és a fülünk érzékel a történésekből.
Mi viszont hálásak lehetünk és vagyunk is a Jóistennek, hogy időnként a lelkünk és érzelmeink is érzékelhetővé válik, és az égiekkel is van alkalomadtán egy halvány kapcsolatunk.
Karácsonykor, amikor a nagy tömegek a vásárlást és a rohanó órákat választják, akkor nálunk a kistarcsai kórházban minden évben akadnak lelkes fiatalok és segítők a környékről, akik az idejüket és a megtalált lelki örömüket éneklés és kedves mosoly formájában odaajándékozzák a kórházban tartózkodó betegek és dolgozók felé.

December 23-án késő délután, amikor a kinti fények már csöndesedtek, négy csapattal elindultunk a kórház minden osztályára, hogy a bent lévő betegek átélhessék pár perc erejéig karácsony örömét: a szeretet megszületett és itt él közöttünk.
Hagyományainkhoz híven most is sikerült szaloncukrot, szentképet, gyerekrajzokat és keresztény újságokat ajándékozni mindenkinek, aminek nagyon örültek.

Az a pár óra, amit a fiatalok a kórházban töltöttek, igazi öröm és fény volt mindenkinek. A betegek örültek, olykor pityeregtek, velünk együtt énekeltek és hálául imádkozhattak értünk aznap este, ugyanis minden „ajándékozni szándékozónak” elmondjuk ilyenkor, hogy ez egy olyan különleges este, amikor meg kell tanulniuk elfogadni és legfeljebb imával hálát adni mindenért.
Ezektől a tapasztalatoktól még jobban meg szokott rendülni a lelkük és a végén már együtt könnyezünk, együtt nevetünk.
Az idei év legmélyrehatóbb tapasztalata a pszichiátria zárt osztályán volt, ahol a betegek fele sírva énekelte velünk a régi énekeket és abban a negyed órában, amit köztük énekelve eltölthettünk, biztosan ők is egynek érezték magukat a többi emberrel.

Hála legyen a Jóistennek és mindenkinek, aki aznap velünk együtt átélhette a kétezer éves csoda megelevenedését.

 

a lelkigondozók



© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT