VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Meggyújthattak elhunytjaikért egy mécsest
2017. november 2.

Gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést tartottunk október 30-án, hétfőn a krónikus osztályokon a balassagyarmati kórházban. Gyásszal kapcsolatos versekkel, templomi énekekkel és elmélkedésekkel gondoltunk elhunyt szeretteinkre és a betegtársakra. Akik nem tudtak részt venni a közös megemlékezésen az ebédlőben, azokhoz bementünk a kórtermekbe és egy verssel, énekkel emlékeztünk velük együtt. Megható volt megtapasztalni azt, hogy még azok a betegek is, akik látszólag mit sem tudnak a jelenről, a megemlékezés hatására képesek voltak felidézni gyermekkorukból a régi imákat. Mindannyian csendben és megrendülten hallgattuk, amint fejből, tökéletes pontossággal képesek voltak régi emlékeiket felidézni. Ez is bizonyítja, hogy a lélek nem felejt, a betegségek nem érintik az ember legbensőbb lényegét.

A gyertyák fényénél csendben, mély áhítattal emlékeztünk elhunyt szeretteinkre. Spontán dalra fakadtak és általunk nem ismert régi énekekkel gazdagítottak minket. A betegek hálásak voltak azért, hogy bár nem tudnak kimenni a temetőba, mégis meggyújthattak elhunytjaikért egy mécsest és imádkozhattak értük.

Mák Noémi és Szitáné Andi, lelkigondozók

Mindenszentek ünnepén, a balassagyarmati kórházkápolnában, szentmisét mutatott be Czombos József, rimóci plébános, a kórház minden elhunyt dolgozójáért.

Prédikációjában hangsúlyozta, hogy a szentek olyanok, mint azok a versenyzők, akik elnyerték az első helyet. Ez az ünnep a nyertesekről szól, akik az életük küzdelmeiben kitartottak, példát adtak nekünk. És ezen a napon azokat is ünnepeljük, akik az egyház által nem lettek szentté avatva, de életükben, a hétköznapokban szentül éltek. Gondolunk itt például azokra, akik hűségesen a betegeik mellett vannak, és őket szeretettel gondozzák. József atya elmondott egy történetet, hogy egy beteg kisgyerek milyen egyszerűen tudta elképzelni, azt, amikor ő már a mennyei hazába kerül. És azt is megkérdezték tőle, haragszik-e azokra, akik egészségesek? És ő azt felelte: nem. Elgondolkodtam, hasonló helyzetben, annak tudatában, hogy halálos betegségem van, én tudnék-e ilyen „gyermeki” bizalommal lenni, vagy lázadoznék, haragudnék a világra, dühömet önteném a közelemben levőkre? Eszembe jutottak azok a dolgozók, akik halálos betegségükben kórházunkban feküdtek, és láttam micsoda erő, élni akarás van bennük. Láttam a kollégákat, micsoda megkülönböztetett figyelemmel, nagy szeretettel vették körül beteg társukat!

Legyen szemünk észrevenni azokat a személyeket, akik a környezetünkben élnek, és idejüket áldozzák, hogy helytálljanak a szenvedő embertársaik mellett.

Koplányi János, lelkigondozó




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT