VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Bangha Béla SJ: A betegek és haldoklók gondozása
2017. augusztus 24.

A beteg az apostoli léleknek szemefénye. Sehol sincs annyira szükség katolikus szeretetre, mint a betegágyon és sehol sem oly hajlamosak az emberek az élet komoly felfogására, a vallás vigasztalásának megértésére s megbecsülésére, mint betegség idején. Ezért is fordult a katolikus szeretet mindig különös rokonérzéssel a beteggondozás felé.

A beteggondozás mindenekelőtt a beteg testi egészségét vagy legalább is szenvedéseinek enyhítését célozza. Erre főleg a szegény sorsú betegeknél van szükség, akik nem tudnak magukon segíteni. Jól rendezett egyházközségben okvetlenül szükség van szervezett beteglátogató és beteggondozó világi apostolokra, akik főleg a szegény sorsú betegek iránt érdeklődnek s a testi irgalmasság cselekedetei mellett a lelkükről is gondoskodnak. Ez egyben vonatkozik a kórházban és az otthonfekvő betegekre. Néha még látszólag jómódú községekben is hihetetlen nyomorban s elhagyatottságban fekszenek a betegek, amiről csak az győződik meg, aki ezeket a szegénylakásokat rendszeresen végiglátogatja.

Ahol a kórházi ápolást kedves-nővérek látják el, ott a helyzet könnyebb. De ott is helyénvaló a világi apostolkodás, a betegek látogatása, vallásos, vigasztaló szavak, jó könyvek vagy újságok kölcsönzése vagy betegkönyvtárak létesítése stb., mert a kedvesnővérek gyakran magával az ápolással is már szinte túl vannak terhelve s nem érnek rá mindenre. Ahol a kórházi ápolást nem apácák végzik, a világi apostolkodásra természetesen még sokkal inkább szükség van. Mindent el kell követni, hogy a világi ápolószemélyzet is legalább nagyobb részben komolyan vallásos és apostoli lelkű elemekből álljon, akik nem erőszakosan ugyan, de szeretettel s a beteg óhajait ellesve nyújtsanak alkalommal lelki segítséget is. Kívánatos ez irányban önkéntes, világi ápolónők szervezése vallásos alapon (Márta Ápolónői Egylet). Sok helyen, sajnos, az ápolást olyan elemek végzik, amelyek hivatásukat csak kenyérkeresetnek nézik, minden szeretet nélkül végzik s nemhogy lelkileg segítségére volnának a betegeknek s lábadozóknak, hanem talán ellenkezőleg még bűnre és léhaságra is csábítják őket. A világi apostol, mint kórházfelügyelő, orvos stb. igyekezni fog az ilyen személyzetet lehetőleg mással, jobbal cserélni fel. Súlyosabb betegnél, akár kórházban fekszik, akár otthon, törekednünk kell, hogy a betegek szentségeinek felvételére megnyerjük s jól elő is készítsük erre. E téren tapintatos szeretettel kell eljárnunk, különben esetleg többet ártunk, mint használunk. Kezdjük azzal, hogy a beteget imára, Istenhez való gyakori fohászkodásra, az Úr akaratán való megnyugvásra hangoljuk. Ez már maga előkészíti a beteget a szentségek vételére. Esetleg másnap már a tökéletes bánatot keltsük fel vele. Végül említsük meg neki tapintatosan, hogy nem volna-e kedve meg is áldozni, akkor a szenvedéseket is könnyebben viseli s Isten áldása lesz vele. A szentségek felvétele még nem jelenti, hogy a betegnek már most meg kell halnia. Oszlassuk el esetleges nehézségeit s lehetőleg készítsük elő a gyónásra. Erőszakoskodni azonban nem kell; fontosabb, hogy igazán szeretettel bánjunk a beteggel s így lassan szívét megnyerjük a jónak. Legalább a tökéletes bánatot azonban okvetlenül keltsük fel vele, mihelyt lehetséges, főleg ha életveszélyben forog. Ezt az utóbbit még másvallásúakkal szemben is megtehetjük: az Istenszeretet felkeltése semmiféle felekezet tanaival nem ellenkezik.

BANGHA BÉLA S. J. ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI, GYŰJTEMÉNYES DÍSZKIADÁS, SAJTÓ ALÁ RENDEZTE D R BÍRÓ BERTALAN, XXIII. KÖTET, KATOLIKUS ÉPÍTÉS I., SZENT ISTVÁN-TÁRSULAT, AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KÖNYVKIADÓJA, BUDAPEST, 1940, 157-158.




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT