VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


50 éves a szolnoki MÁV Kórház
2017. július 9.

Idén júliusban immár fél évszázada működik a szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet, erre emlékezve tartott 2017. július 7-én Jubileumi Ünnepi Tudományos Napot az intézmény. A kórház parkjában faültetéssel kezdődött az egész napos rendezvény, majd a Városháza Dísztermében folytatódott, ahol Dr. Kállai Mária kormánymegbízott és Szalay Ferenc polgármester is méltatta a MÁV Kórház és Rendelőintézetben folyó színvonalas gyógyító munkát, Dr. Rudner Ervin főigazgató főorvos pedig részletes körképet adott a jelenlegi munkáról és a további tervekről.

A rendezvényen ezt követően elismerések átadásával, majd tudományos előadásokkal adóztak a jeles ünnepnek, melyen az egészségügyi intézményben szolgálatot teljesítő lelkigondozóként magam is felkérést kaptam arra, hogy a lelkigondozói hivatásról és a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának tizenéves tevékenységéről is szólhassak.

Délután a kórház kis tava melletti park adott lehetőséget arra, hogy az ünneplők és vendégek találkozhassanak, miközben a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának meghívott vezetője, Dr. Faragó Artúr kórházlelkész bent fekvő betegeket részesített szentségi ellátásban. A nap a kórház kis imaszobájában - a Teréz szobában - egy szerény virágszirom-szimbólum elkészítése közben imákkal zárult az odalátogató betegek részvételével.

A lelkigondozás a Carl Rogers nevével fémjelzett pszichológián alapuló, emellett keresztény szellemiségi gyökerekkel rendelkező, a rászorulókkal világnézeti, vallási és felekezeti megkülönböztetés nélkül egyaránt foglalkozó, pasztorálpszichológiai, mentálhigiénés hátterű segítő hivatásként új színezetet hozott a járóbetegek és bent fekvő betegek világába. Köszönet a jelenleg már mozgásszervi szakkórházként működő szolnoki intézmény vezetőinek és dolgozóinak, hogy a Dr. Beer Miklós püspök és Dr. Faragó Artúr kórházlelkész által hazánkban először intézményesített lelkigondozói szolgálattal kooperálva, nemcsak a betegek, de az ő hozzátartozóik és az intézmény bármely dolgozója felé is elérhető lehetőségként tudják felajánlani a lelki támogatást. A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkigondozójaként 12 éve fő munkaterületem ez a szolnoki kórház, ahol a betegségek és balesetek következtében krízisbe kerültek lelki és spirituális segítő szolgálatára folyamatosan növekvő az igény.

Az ünnepi előadásom után jól esett, hogy olyan gondolatok kaptak nagyobb, illetve mélyebb jelentést a dolgozók és a meghívottak között is a visszajelzések alapján, melyek hivatásom lényegéhez tartoznak, s a hangsúlyozásukkal szolgálatunk létjogosultságára is fókuszálhattam:

- Lelkigondozói szerepkörömben a kórházbeli tartózkodások alatt felmerülő és az esetlegesen már otthonról is behozott válsághelyzetek lelki kísérésével foglalkozom, amikor úgynevezett életkérdésekről folytatott, nem térítő jellegű, hanem feltáró beszélgetések és meghallgatások mentén igyekszem a krízisben lévők segítségére lenni.

- Az eltelt évek alatt önkéntes beteglátogatók bevonásával is gyarapodtunk, akik nem tolakodóan, de szintén igyekeznek jelen lenni a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának ebben a kórházban folyó munkájában. Közülük egyesek a betegágy melletti meghallgató beszélgetésekben kapnak nagyobb teret, míg más önkéntesek a kórházi katolikus misékkel és ellátásokkal kapcsolatosan, valamint a más felekezetek lelkészi ellátásai iránti igények továbbításában segédkeznek.

- A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata úgy igyekszik megtalálni a helyét az itt folyó gyógyító munkában, hogy a feszültség és kiszolgáltatottság állapotában lévő, s emiatt gyakran fizikai téren is nehezebben gyógyítható és gyógyuló beteg egyént állítja a fókuszba, nem a betegséget, nem a diagnózist, hanem mindig a személyt, aki lelki értelemben is egyedi és megismételhetetlen. Az egész embert igyekszünk nézni, miközben olyan kérdésekre is fókuszálhat a lelkigondozói találkozás és beszélgetés alatt a krízisben lévő, hogy: ki ő?, hova, merre tart az élete?, milyen erőforrásai vannak, mire-kire számíthat?, hogyan tovább a betegség-ből, vagy épp a betegség-gel?

- Szolgálatunk esetében Dr. Gyökössy Endre alapgondolatára támaszkodunk, miszerint mindenki, egészséges és beteg is, hármas dimenziós kapcsolódásban él, vagyis kapcsolatban van önmagával - befelé, emellett embertársaival - kifelé, valamint hitében - felfelé is, mely utóbbi valamilyen spirituális képzetet akkor is jelez, ha az a hit nem tudatos és nem ápolt és jelenleg esetleg nem élő, s ha nem is valamilyen konkrét valláshoz kötött. A befelé - kifelé - Felfelé esetében sem történhet úgy kilengés, hogy előbb-utóbb ne jelentkezzen probléma az „egész” ember létében, ami az ember „egész”-ségét is érinti.

- A belső egyensúlyhoz való visszatalálásban segíthet a lelkigondozás, mikor a lelkigondozó teret, időt és módot igyekszik adni a lelkigondozott kliensnek a saját (!) továbblépései felismeréséhez, miközben az főként meghallgatottságra és megértettségre vágyik, arra, hogy mód legyen a nehéz, krízisbeli érzéseit nem elnyomni, hanem megélni, akár tabu voltuk mellett is. Olykor ugyanis nem gond kimondani, hogy az ember megbetegszik, az ember megöregszik, az ember meghal, de amellé a konkrét személy mellé odaállni, aki rájön, hogy "én is megbetegszem, én is megöregszem és bizony én is meghalok", nem kis kihívás a lelkigondozásban, amit sem általánosítani, sem bagatellizálni nem szabad.

- Ehhez a szolgálathoz hit, alázat, empátia, a hallgatni (de nem passzívan hallgatni, hanem aktívan meghallgatni) tudás, türelem, tapintat, az interdiszciplinaritás és az ökumenizmus iránti tisztelet és elkötelezettség szükséges.

- Minden ember személyes szabadságát és felelősségét is szem előtt tartva nondirektíven állunk a segített személy mellé, mivel azt valljuk, hogy senkinek sincs jogunk megmondani, hogy krízisben - pl. betegség és baleset kapcsán - mit és hogyan érezzen, legfeljebb segíthetünk neki feltérképezni, hogy hogyan találhat vissza személyes emberi méltóságához.

A „szolgálni", „jelen lenni", „lelkileg kísérni", a „spiritualitás", a „nondirektivitás", az „ökumenizmus" kifejezések általában is kihangosodnak a szolgálatunkkal kapcsolatban, ahogy arra is igyekszünk felhívni mindenhol a figyelmet, hogy sokat adó, miszerint a betegjogok kiteljesítése érdekében mód van nemcsak a hívő betegek kórházi szentségi ellátására, valamint a misék, áhítatok, megemlékezések, a diákokkal-fiatalokkal való kórházlátogatások és kisebb műsorok kórházbeli megtartására, de arra is van lehetőségünk, hogy igény esetén imaszobában is kiteljesedhet a betegeket támogató bizalmi légkör.

Meghatározó emlék a szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet életében a tavaly megkapott új kórházi imaszoba idei nevesítése is, mert a „Teréz szoba" neve mögötti emblematikus alakként maga Kalkuttai Szent Teréz is az emberi méltóság emelését tartotta az emberekkel való foglalkozás egyik leglényegesebb elemének. Azt, ami nélkül egészségesen és betegen sem igazán élhet egyikünk sem.

Az Úr áldását kérjünk ezután is az itt folyó gyógyító munkára, hogy mind fizikai, mind pedig lelki és spirituális téren is a lehető legtöbbet megtehesse mindenki a betegekért és a hozzá forduló krízisben lévőkért.

Dénesné Fekete Hédi
lelkigondozó




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT