VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Húsvétra készülődő lelki délután a kistarcsai kórház betegeivel és dolgozóival
2017. április 11.

„tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek és együttérezve ugyanarra törekedtek.” (Fil2, 2)

A fönti bibliai gondolattal kezdtük el szervezni az idei húsvétra készülődős ökumenikus lelki délutánunkat, melyet hagyományunkhoz híven és a kórház kérésére Nagyhétfőre tettünk. Tavaly az volt a tapasztalat a visszajelzések alapján, hogy aki a Nagyhetet lelki készülődéssel és csöndességgel kezdi, annak az egész hete krisztusi lelkületben zajlik: képes a lényegre összpontosítani, tud figyelni a belső megmozdulásokra is, és Nagypéntek mélysége után a feltámadás örömét képes átadni másoknak is. A lelki alkalomra hívogató színes plakátjaink a vezetőség beleegyezésével egész hétvégén kint voltak minden osztályon, a liftekben és a forgalmasabb területeken is, pénteken pedig minden beteget személyesen hívtunk meg egy színes meghívóval erre az alkalomra.

Hétfőn délelőtt egy központi szimbólum köré (bíborpalást-tövis korona-buzogány és égő gyertya) berendeztük a termet, majd az ökumenikus segítők és a saját önkénteseink segítségével újra hívogattuk a betegeket, és aki segítséget kért, azokat le is kísértük az imaalkalmakra. A lelki órák vezetőitől sok értékes gondolat elhangzott, ilyenek például:

  • Ő, Jézus él- ez a három szó elég ahhoz, hogy a kereszténységünket és emberségünket méltóságteljesen és őszintén megélhessük
  • a töviskoronát tegyük a fejünkre, vagy képzeljük bele magunkat abba, hogy ezt viselve is képesek vagyunk-e szeretni? Mert Jézus így szeretett - ezt kell megtanulnunk nekünk is.
  • a legszűkebb környezetünkben élőket szeressük először, akiket ránk bízott a Jóisten- azokat, akikkel a kórházban csak ideig-óráig találkozunk, azokat nagyon könnyű szeretni, de azok, akik otthon vannak, azokat bízták elsődlegesek ránk. Értük vagyunk felelősek!

Sokat énekeltünk, dicsőítettünk, személyes imákat kértünk, keresztutat végeztünk, a legvégén még áldást is kaptunk. Gazdagon feltarisznyáltunk, hogy az elkövetkező napokat bölcsen és a lényegre figyelve tudjuk megélni.

Ami ebből a délutánból a legmeghatározóbb élménnyé vált sokunk számára a katolikus órában, az az volt, amikor egyik rokkant bácsi a rokonaival együtt beült közénk keresztutat végezni, kérte a rokonait, hogy jöjjenek el vele erre, mert ez neki fontos. A rokonokkal együtt kísértük le a beteget a terembe. A keresztút felénél a hozzátartozók jelezték a beteg rokonuknak, hogy ők ezt nem várják végig, ők most haza mennek. Nem mondták az okát, hogy miért, de otthagyták köztünk a rokkant beteget. A bácsi elengedte őket, majd magába roskadva ült egy darabig, majd a keresztút végén jelezte, hogy vigyük őt vissza a szobájába. Amikor kimentünk az ajtó elé, zokogni kezdett, hogy neki azt nagyon nehéz most megélnie, hogy azok, akik neki igazán fontosak egy óra hosszát se bírtak ki itt vele. Potyogtak a könnyei és nem bírt beszélni sem. A simogatásra kézszorítással válaszolt. Keresztény füllel hallgatva ezeket és lélekben rá figyelve értettük a szimbólumot a Máté evangéliuma alapján: "hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?” (Mt26,40) Mire visszaértünk a szobájába, hálás volt, hogy ő ezen az imán részt vehetett és megköszönte, hogy a mi időnket és a figyelmünket is megkaphatta.

Ennek tapasztalata mindannyiunknak sokat ad: nem kell mást tennünk, csak egy bármilyen teret „lelki térré” formálni és olyan légkört teremteni, ahol a fájdalom megoszthatóvá válik és a kereszt közös viselése édes teherré formálódik. Cireneiként, Veronikaként és sebzett gyógyítóként tudunk csak jelen lenni… nincsen más út.

Hála és köszönet a Jóistennek és a sok Jóakaratú segítőnek ezért a szép lelki délutánért!

A lelkigondozók




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT