VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


A szenvedés közelebb kell, hogy vigyen a Jóistenhez
2017. február 14.

Február 11-én, szombaton délelőtt 10 órakor, a kistarcsai kórház csöndjében ünnepelni gyűltünk össze. Nem a betegségért adtunk hálát, hanem azért, hogy a Jóisten ezekben a nehézségekben is velünk van és erőt ad ahhoz, hogy kérni tudjuk az Ő kegyelmét, ugyanakkor a türelmet meg a nyitott szívet is a betegség viseléséhez.

Pénteken egy megindító történettel hívogattuk az osztályokon a betegeket és arra biztattunk mindenkit, hogy aki csak teheti, jöjjön el a szentmisére és közösen imádkozzunk mindazért, amire igazán szükségünk van. Szombaton reggel az önkénteseink újra bejárták az osztályaikat, és aki kérte, elkísérték a szentmisére. A Flór Ferenc terem már fél órával a mise előtt megtelt azokkal a betegekkel, akik a Betegek Szentségének felvétele miatt gyónni szándékoztak. Ezen a szép napon a péceli „Két Szent Szív Gyermekei” gitáros zenekar szolgált, szeretetük és vidámságuk minden énekben emelte és melegítette beteg és fagyos lelkeinket az Ég felé.

A szentmisét Barotai Endre atya, maglódi plébános, tartotta, aki szentbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a szenvedés nem szabad, hogy zúgolódó és panaszkodó emberré formáljon bennünket. Sőt arra is vigyázzunk, hogy ne orvosról orvosra járjunk és egyik gyógyszert a másikra váltogassunk, hanem a lelkünk mélyéről próbáljunk odafordulni a Jóistenhez. Igyekezzünk sokszor és sokat csöndben lenni, méltósággal meghajolni a Teremtő Isten előtt és elfogadni mindazt, ami adatik nekünk az életünk egyes szakaszaiban. Ha zsörtölődő és nehéz kereszténnyé válunk, akkor az alázattól nagyon messze vagyunk és egymásnak se a javát szolgáljuk, hanem egyre inkább csak lehúzzuk egymást.

Többször kiemelte, hogy a keresztény embert a szenvedés közelebb kell, hogy vigye a Jóistenhez, és ha nem így éljük meg a kórházi időszakokat, akkor nem nevezhetjük magunkat hívőnek, csupán egy vallását gyakorló földi halandónak. Sok szép életképet és példát mondott minden részhez, de ami igazán mélyre szántó volt, az leginkább az, ahogyan ő maga is idős emberként ülve mondta a szentbeszédét, időnként könnyezve a mélyebb részeken. Ezekkel az apró részletekkel is egy szintre tudott helyezkedni a betegekkel: sírtunk és nevettünk, annyira emberien volt jelen, de közben mégis a mélységekbe is bepillantottunk ennek az idős atyának a lelkén keresztül.

A szentmise végén a betegek nagy része a Betegek Szentségét is felvette, majd atyának egy ároni áldással és egy kis tortával „Boldog 81-ik születésnapot” kívántunk.

Ezen ünnepi alkalom után az atya még harminc beteget látott el a kórtermekben, akiknek nagy része a Betegek Szentségét is felvette. Csodával határos az a tapasztalat, ahogyan ezt a napot egy ilyen idős ember belső tűzzel, vidáman és kitartóan átszolgálta.

Ha Ferenc pápa idei Betegek Világnapi gondolatait olvassuk, akkor számunkra a legkiemelkedőbb tapasztalat ezen a szombati napon az alábbi sorok voltak:
Arra szeretnélek bátorítani valamennyiőtöket, betegek, szenvedők, orvosok, ápolók, családtagok, önkéntesek, hogy lássátok meg Máriában, a betegek gyógyítójában Isten gyengéd szeretetének biztosítékát, amellyel minden ember felé fordul, ugyanakkor vegyétek észre, hogy ő az Isten akaratára hagyatkozás példája is. Találjátok meg mindig az Isten Igéje és a szentségek által táplált hitben azt az erőt, hogy szeretni tudjátok Istent és embertársaitokat a betegség tapasztalatában is.”

Hálásan köszönjük a Jóistennek, hogy mind az atya, mind az önkéntesek, mind az énekesek ilyen szeretettel és szolgálatkészen álltak ezen a szép napon a betegek körül. Reméljük a hosszas, de hasznos tél után igazán szép és felemelő, napsugaras tavasz közeledik mind a természetben, mind a lelkeinkben.

Szabóné Szekeres Ildikó és Bálint Brigitta, lelkigondozók




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT