VÁCI EGYHÁZMEGYE KÓRHÁZLELKÉSZI SZOLGÁLATA Vác, Migazzi tér 1. (+36) 27/814-114 Fax: (+36) 27/814-101

Hírek


Jézus gyógyító és prédikátor (Mk 1,29-39)
2015. február 7.

Nincs a világon kiszolgáltatottabb ember, mint a beteg. Legfeljebb a betegek tudnak egymás között versengeni a nyomorúsággal. Az a beteg, aki az őt emésztő kórról semmit sem tud, tanácstalan és kiszolgáltatott. Sőt azt, hogy a testünk és az egészségünk milyen törékeny azt a betegségben tudjuk meg. Soha nem az ember teste vagy lelke beteg, hanem mindig a teljes ember szenved, testestől-lelkestől.
Jézus ezt nagyon jól tudta, azt is, hogy számtalan betegség van, amiben az emberek szenvednek. Jézust az evangéliumok úgy mutatják be, mint aki szavával és tetteivel gyógyított. A gyógyításnak két szélsőséges esetét is megemlítik az evangélisták az ördögűzést és a halott feltámasztást. A bibliai betegség elképzelés a szervezetbe jutott káros hatalom esetleg ördögtől megszállottság jelenlétével magyarázták. A bibliai betegség leírások nem felelnek meg a mai diagnosztikai leírásoknak, ezért az esetek többségében lehetetlen azonosítani a Jézus által gyógyított betegségek természetét. Csak nagy általánosságokat tudunk a betegségekről: ördögtől megszállott, vagy epilepsziás, béna, vak, néma vagy esetleg azt a beteget magas láz gyötörte. Az újszövetség mindenféle bőrbetegséget leprának mond.  Mivel a betegségeket igen sokszor idegen katonák hurcolták az országba, ezért az ószövetségben a betegség, a háború és az éhség igen gyakran egymás mellett szereplő fogalmak voltak.
A betegség teológiai értelmezésének legfontosabb eleme, hogy a betegséget, alapvetően az ember életrendjének a zavaraként értékelték. Az Istentől való eltávolodás büntetéseként fogták fel. Igaz, Jób könyve tiltakozik a betegség és a bűn mechanikus összefüggése ellen, de mégis Jézus korában is elevenen él az a képzet, hogy a beteg ember Isten büntetését viseli testén, valamilyen elkövetett titkos bűne miatt. Ezért a betegtől, mint Istentől megvert embertől a legtöbben menekültek, igen gyakran a beteget csak a legszűkebb családja látogatta, vagy gondozta, ha volt egyáltalán. Különben teljesen magára maradt a betegségével.
Az újszövetség legrövidebb gyógyító elbeszélését olvashatjuk. Ennek ellenére, a betegség rövid leírása szerepel a történetben. A magas láz, ugyan nem elég információ arra, hogy  meghatározzuk a betegséget, legfeljebb az a tény, hogy mindez ágyhoz kötötte Péter anyóság arra utalt, hogy súlyos betegnek tartották. Jézus semmilyen imát nem mond a gyógyítás kapcsán, mindössze megfogja a beteg kezét. Jézussal egykorú Hanina ben Dosza rabbi mindössze egyetlen gyógyítást tud felemlíteni, és ezt nagy látványosság közepette teszi. Jézus zavarba ejtően sok embert gyógyít, szinte minden esetben tiltva, hogy erről valakinek is beszéljenek. Jézus a saját erejéből gyógyít. Annak ellenére, hogy tiltja, hogy gyógyításairól beszéljenek, ezek a cselekedetei elterjednek, és igen sok beteget hoznak hozzá. Egyetlen eset sincs az Újszövetségben leírva, amikor Jézus ténylegesen visszautasította volna valakinek a gyógyítását. Annak ellenére, hogy tudja, nem minden meggyógyított követi, vagy lesz hálás a gyógyításáért.
A történet másik eleme, hogy Jézus a tolongó gyógyulásra váró tömegből kiszakad, más vidékre megy, nem akarja tevékenységét pusztán gyógyító tevékenységre korlátozni.
Jézus az egész emberrel foglalkozik, a keresztények már szakosodnak egy-egy tevékenységre. Van, aki elméleti igehirdetéssel foglalkozik, van aki a karitász ügyekkel, van aki gyógyít, de nem foglalkozik prédikálással, mondván az a papok dolga. A specializált orvostudomány korában, alapvetően megszűnt a közgondolkodásban a betegség és a bűn összekapcsolása. De alapvetően megváltozott a betegség okainak keresése is. Az orvosok a szoros oksági elv alapján keresik a kialakult betegség kiváltó okát, és azt igyekeznek megszüntetni.   Gyógyító tevékenységük inkább rendszeres elfoglaltság, munka, mint az egész embert figyelembe vevő jobbító tevékenység.
A keresztény beteg ápolást azonban az jellemzi, hogy mindig az egész emberre figyel. Nem is az orvosok, hanem a beteg ápolói lesznek, a beteg legnagyobb támaszai. A gyógyszer és az ima nem felcserélhető gyógyító eszközök, de közös alkalmazásuk nem csak egy betegségtől szabadítja meg a meggyötört embert, hanem utat mutat neki a szó teljes értelmébe vett egészséges hívő magatartás eléréséhez.

Dr. Benyik György
2006




© Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata
KAPCSOLAT