Én úgy mondom, „nyitott kézzel szeretni”. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint – gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.

Börzsöny zöld erdejében kismozdony, kisvasút, csúcsfordulók, kapaszkodók. Aztán visszafelé fékezés, mert akkor már ereszkedés. Közben megy az idő. Visszafelé mintha nem is ugyanaz az ember és ugyanaz a jegy: már másik sarkát tépi.

Varga Kapisztrán ferences szerzetes a WebNővérnek nyilatkozott a lelkigondozásról, a falak lerombolásáról és arról, hogy a megnyíló ember tisztelete nélkülözhetetlen.

Lassan, alattomos módon kúszott be az életünkbe, hogy szépen, lassan felemésszen minden szép emléket. Persze tudtuk, hogy ez lesz, de erre nem lehet felkészülni. Lehetetlenség.